A dramatizmus görög eredetű kifejezés, amelyet a 18. század óta olyan színházi alfajra utalnak, amely ötvözi a tragédia és a komédia jellemzőit. A kortárs társadalom mindennapi életének a szerzővel való ábrázolása jellemzi. A drámai filmek, ellentétben az édes vígjátékokkal, szomorúsággal bírnak, ez az érv megmutatja a cselekmény főszereplőjének szenvedését, akinek különböző nehéz helyzetekkel kell szembenéznie.
Drámai filmek is sok esetben a szomorú véget, ami hagy még keserű benyomást a néző, aki látott egy játék egy olyan szerkezettel szemben a tipikus happy end egy tündér mese. A drámai művek érzelmi intenzitása nagy, és a nézőt néha eláraszthatja a mű hangvétele. Különösen akkor, ha az ember szenvedéseinek időszakát éli meg személyes életében, kiszolgáltatottabb annak a hatásnak is, amelyet egy drámai történet az elméjére gyakorolhat.
Vannak más művészi műfajok, amelyek teret adhatnak a drámának is: a költészet teret ad a drámai költeményeknek is, ahogy egyes dalszövegek is tartalmazzák ezt az összetevőt az üzenetükben. Ugyanígy a színházi műfaj teret ad azoknak a drámai műveknek is, amelyek érzelmek és érzések katarzisát produkálják a nézőben.
Irodalom és a mozi két művészeti, amelyek nagy része az ihletet a saját életét, hiszen mindkettő egy módja mondja történetet. Ezért meg kell jegyezni, hogy az életnek vannak olyan szakaszai, amikor a dráma megjelenhet, amint azt a balszerencse epizódjai mutatják, amelyekben különböző tragikus események állnak össze. Az életben vannak olyan drámai események is, amelyeknek szomorú végük van.
Belül a filmművészeti területén találunk jelentős számú filmek, amelyek egy részét a drámai műfaj. A történelem során a legjelentősebbek között találjuk például a "Titanic" filmet, amelyet James Cameron 1997-ben mutatott be Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplőként.
Ezt a tizenegy Oscar-díjas filmet a hetedik művészet történelmének egyik legfontosabb drámájaként tartják számon, de emellett kiemelhetnénk más, ugyanolyan jelentős filmeket is, mint például az "Az élet gyönyörű" esetet. Az olasz Roberto Benigni volt az, aki 1997-ben rendezett és játszott, nagy közönség és kritikai sikereket aratott, ami óriási ötven nemzetközi díjat kapott.
