Az ego vagy az egocentrizmus képtelenség megkülönböztetni az énet és a másikat. Pontosabban: ez képtelen kibontani a szubjektív sémákat az objektív valóságból. Képtelenség megérteni vagy feltételezni a sajátjától eltérő perspektívát.
Jean Piaget azzal érvelt, hogy a kisgyerekek önközpontúak. Ez semmiképp sem jelenti azt, hogy önzőek, de még nincs elég szellemi képességük megérteni más embereket, akiknek eltérő véleményük és meggyőződésük lehet a sajátjukkal kapcsolatban. Piaget az önközpontúság vizsgálatára tesztet végzett, a hegyek tanulmányozását. Egyszerű fűrész elé tette a gyerekeketgipszből, és arra kérte őket, hogy négy portré közül válasszák ki azt a látomást, amelyet ő, Piaget látni fog. A kisebb gyerekek választották maguknak a portréját, amelyet néztek. Ezt a tanulmányt azonban bírálták, igazolva, hogy egyszerűen a gyermekek térlátásának ismerete, nem pedig az egocentrikusság. Egy későbbi rendőrségi bábok bevonásával végzett tanulmány kimutatta, hogy a kisgyermekek helyesen tudták megmondani, amit a kérdező látott. Azt kell gondolni, hogy Piaget túlbecsülte a gyermekek önközpontúságát.
Bár az önközpontúság és a nárcizmus hasonlónak tűnik, nem ugyanaz. Az egocentrikus ember úgy véli, hogy ők vannak a figyelem középpontjában, mint egy nárcisztikus, de saját csodálatáért nem kap elégtételt. Az egoisták és a nárciszták egyaránt olyan emberek, akiknek egóját nagyban befolyásolja mások jóváhagyása, míg az egocentristák számára ez igaz vagy nem.
Noha az önközpontú viselkedés felnőttkorban kevésbé hangsúlyos, az önközpontúság egyes formáinak megléte felnőttkorban azt jelzi, hogy az önközpontúság leküzdése egy életen át tartó fejlődés lehet, amely soha nem fejeződik be. Úgy tűnik, hogy a felnőttek kevésbé önközpontúak, mint a gyerekek, mert gyorsabban korrigálódnak az eredetileg önközpontú szemszögből, mint a gyerekek, nem azért, mert kevésbé valószínű, hogy kezdetben saját magukra koncentrálnak.
Ezért az önközpontúság az egész életen át megtalálható: kora gyermekkorban, serdülőkorban és felnőttkorban. Hozzájárul az emberi kognitív fejlődéshez azáltal, hogy segíti a gyermekeket az elme elméletének kialakításában és saját identitásuk kialakításában.
