Először is fontos kiemelni, hogy a filozófia azon alapul, hogy különböző filozófiai iskolákat ismerünk olyan szerzőkkel, akiknek sok esetben teljesen ellentétes gondolataik vannak. Az egyik legizgalmasabb történelmi korszak a kortárs filozófia története. Erről a filozófiáról szól, amelyet a Kortárs Korszak fogalmaz meg.
A kortárs filozófia Augusto Comte pozitív gondolkodásával kezdődik, majd ez az idő tovább konszolidálódik, Karl Marx szocialista doktrínájának megjelenésével, Nietzsche vitalista filozófus megjelenésével és talán a filozófia radikális fordulatot vesz William James megjelenésével. és a filozófia felfogása, mivel az összes filozófus mesélt nekünk egy elméleti és fogalmi filozófiáról, de nagyban hozzájárul a filozófiához, a filozófiai pragmatizmus megjelenésével mind a filozófiát elméleti és gyakorlati formává teszi, Az is jó, hogy a pszichológiai funkcionalizmus érdekében kifejtett műveit hangsúlyozzuk, James filozófus, aki mindig két pontra összpontosít, az emberi tudattalanra és az elméleti ismeretek gyakorlására.
Ezenkívül a kortárs filozófusok fő témája az ember problémája, amely megpróbálja megmagyarázni lényegét és természetét, amelyben az embert lénynek és állatnak tekintik, és olyan jeles képviselők jelennek meg, mint: Max Scheler, Wilhelm Dilthey, José Ortega és Többek között Gasset, Jean Paul Sartre, Ernst Casserier.
A kortárs filozófia a hegeli rendszer felbomlásával kezdődött, összetettsége és problematizmusa jellemzi; megkérdőjelezve magát az igazságot, annak következetességét és létezését, a valóság filozófiai dimenzióját és magát a filozófiát; áramlatok és tanok sokféleségének kialakulásával, amelyek közül sok radikális ellenzékben van.
Vannak filozófiatörténészek, például Enzo Paci, akik úgy gondolják, hogy a kortárs filozófia helyzetét nagyrészt Kant öröksége és a kanti kritika értelmezése határozza meg, amelyet a XIX. kritérium. A kritika elmélyítésének munkája a kezdetektől fogva felrója az általa ihletett filozófusokban mind a lehetetlenséget, hogy a kritikát nem fogadják el olyannak, amilyen, mint azt, és a képtelenségét annak elfogadásának. Kant a propedeutikát, a filozófia bevezetését is bemutatta.
Ebből a szempontból a kritika után új filozófiát kellett kezdeni; de Kant megmutatta a metafizikai filozófia lehetetlenségét is: ebből a másik nézőpontból a filozófia már nem tűnt lehetségesnek, mert éppen a kritika tevékenységére, vagyis a tudás határainak elemzésére és feltételeire korlátozódott. Ha a kritika nem filozófia, ha nem filozófiai rendszer, akkor a probléma Kant munkájának folytatásában állt, végül a filozófiai rendszer felépítésében. A rendszernek egy olyan alapelven kellett alapulnia, amelyből az összes többit levezethette. A 18. század végén és a 19. század elején ez a probléma látszik érvényesülni ("Kortárs filozófia").
