Az értelem a leghagyományosabb perspektívák szerint az emberi képesség arra, hogy megértse a vele szemben kitett adatokat. Vannak azonban értelmiségiek, akik azt állítják, hogy ez csak ugyanaz a gondolat. Ez az egész folyamat az ember fejében következik be, amelyben összeállnak azok a darabok, amelyek esetleg egy alany lényegét alkotják. Ez azonban nemcsak azokra a témákra vonatkozik, amelyek erőfeszítéseket igényelnek a felismerésükhöz, hanem a világ megértését is, amely általában körülvesz minket, stabil kapcsolatot fenntartva a valósággal.
Történelmi hátterben az ókori filozófusok, mint Arisztotelész és Platón, a megértést teljesen elvont entitásként határozták meg, a lélekkel és a testtel együtt dolgozva. Meghatározták a kozmoszban uralkodó káosz metaforájával, amelyet harmonikusan felváltott az elemek sorrendje. Ezzel megragadhatja valakinek vagy valaminek a lényegét, "beleolvashat". Ezek a definíciók azonban az idő múlásával mutálódtak, és sikerült a kifejezés új jelentését felfogni, amelyek sokkal tágabb perspektívát nyújtottak arról, hogy mi az értelem az emberi lény számára.
Ezen belül olyan elemek működnek, mint az ész, az érzések, a tömörítés és az értelmezés, amelyek lehetővé teszik egy reális jövőkép létrehozását, amely kifejezi a helyzet változóit. Az intelligencia szintén ennek a csoportnak a része, de gyakran összetévesztik ugyanazzal az értelemmel; ez valójában a koncepciók kidolgozásának képességét jelenti. A kezdetektől fogva az értelem az a tényező, amely megkülönbözteti az embereket a többi állattól, mert ez lehetővé teszi számukra, hogy élénken megérezzék önmagukat és környezetüket.
