A mozgás lendülete vagy mennyisége latinból eredő és spanyolra lefordított kifejezés "mozgás". Ez egy olyan szó, amelyet a fizikában használnak a test tömege és a sebesség közötti szorzat meghatározására. A lendület a tárgy tömegének mennyiségéhez és a mozgás sebességéhez kapcsolódik.
Figyelembe véve, hogy a mozgás átruházható, akkor elmondható, hogy egy személy továbbíthatja a mozgást vagy a lendületet egy tárgyra.
Ezt a szót Isaac Newton fizikus használta mozgásban lévő testre. Newton latinul használta, mivel az ókorban Európa minden nemzetében ezen a nyelven tanítottak osztályokat.
Newton meg akarta érteni, hogy a testek hogyan tudják legyőzni a tehetetlenséget a lendület elérése érdekében. Ezért hozza létre a mozgás három törvényét: az első törvény kimondja, hogy a mozgásban lévő tárgy állandó sebességgel ugyanazon az úton marad, hacsak külső erő nem avatkozik be.
Ez a törvény a Galileo Galilei által javasolt tehetetlenségi elvet tükrözi: "egy mozgásban lévő tárgy ugyanolyan irányt fog követni állandó sebességgel, hacsak nem szakítják meg". Ez azt jelenti, hogy egy test, akár mozgásban, akár nyugalomban, állandó mintát követ, támogatva a sebességének bármilyen változását, amíg meg nem jelenik valami energia, amely beavatkozik a változás impulzusába.
Newton második törvénye kimondja, hogy a mozgásban lévő módosítás közvetlenül kapcsolódik a külső erő dimenziójához. Ebben az esetben közvetlen kapcsolat mutatkozik az univerzumot alkotó testek és elemek között, amelyek nagyon fontos szempontok, mivel befolyásolják a lendületet.
Végül Newton harmadik törvénye kimondja, hogy minden cselekedetnél egyenlő és ellentétes reakció zajlik. Ebben a törvényben Newton megmutatja, hogy a cselekvések és a reakciók velejárója, és hogy a testek annyi ellenállással rendelkeznek, amennyi a kapott impulzus legyőzéséhez szükséges.
Jelenleg a lendület kifejezést mozgásnak vagy lineáris momentumnak nevezzük, amelynek fizikai kifejezését egy p szimbolizálja, és képlete: p = m * v.
Ahol:
m = tömeg.
v = sebesség.
