A kifejezés múmia határozza meg a holttestet egy emberi lény, vagy egy állat, hogy egy sor olyan eljárást vagy teljesen természetes körülmények között sikerült tartani a testet elfogadható állapotban természetvédelmi hosszú ideig után az említett egyén halála.
Az egyiptomi kultúrában az volt a meggyőződés, hogy a halál után örök élet következik, amely a földi élet kiterjesztése, ugyanazokkal az örömökkel, félreértésekkel és veszélyekkel, hogy ez az élet folytatódhasson szükséges volt a test, hogy a léleknek legyen hova szállnia, amikor eljön az ideje. Ezért jó állapotának megőrzése érdekében a mumifikációnak nevezett technikát alkalmazták.
A mumifikációs folyamat csaknem 70 napig tartott, ezt megtudhattuk az első temetkezések megfigyelésével, amelyeket a sivatagi homok alatt hajtottak végre, amelyeknek sikerült elfogyasztaniuk a test nedvességét, és így megakadályozni a test nedvességét. Test. Meg kell jegyezni, hogy ezt a folyamatot művészetnek tekintik, amelyet nem a semmiből születtek, vagy hirtelen találtak ki.
A folyamatot véletlenszerűen fedezték fel. Az egyiptomiak a neolitikumban a homok alá temették halottaikat a forró, száraz sivatagban, vagy olyan helyeken, ahol nem volt termékeny talaj. Az olyan éghajlati elemek, mint a hő, a páratartalom és más tényezők, természetes szárítószerként hatottak, és élet nélkül felszívták a test összes folyadékát. Az egyiptomiak véletlenül rájöttek, hogy a kifosztott sírokatvagy állatok ásatták ki táplálékot keresve, a lyuk belsejében az elhunyt teste természetes módon mumifikálódott. Így merült fel az ötlet, hogy ilyen módon temessék el őket, hogy megőrizzék őket a túlvilág számára, és technikákat kezdtek kifejleszteni a testek jobb szárítására és megőrzésére, amelyek miatt mumifikálódtak.
El proceso era sumamente complejo y su perfeccionamiento duró siglos, posteriormente con el descubrimiento del natrón como secante natural se lograron grandes avances en la técnica de momificación la cual alcanzaría los niveles más elevados del nuevo imperio.
