Az abszolút monarchia olyan kormányzati rendszer volt, ahol a hatalom abszolút módon egyetlen személyben összpontosul, megtagadva a hatalommegosztás lehetőségét. A király a nemzet és minden vagyonának tulajdonosa, örökletes és egész életen át tartó természetű.
Ez a kormányzati rendszer abban különbözik a tekintélyelvűségtől, hogy legitim hatalmat foglal magában, míg a tekintélyelvűséget az jellemzi, hogy önkényes és törvénytelen a hatalom gyakorlása során. Az abszolút monarchiában a király birtokolja a hatalmat, nincs hatalommegosztás, és az uralkodó dönti el, mit, hogyan és mikor kell tennie, anélkül, hogy bárki számára elszámoltatható lenne.
Annak oka, hogy az uralkodó rendelkezik mindezen erőkkel, abban rejlik, hogy az abszolút monarchia olyan intézményt képvisel, amely támogatja azt az elképzelést, hogy Isten az, aki hitelességet ad a királynak. Ennek a rendszernek a másik igazi jellemzője az örökletes állapota, vagyis a király haláláig parancsnokságban marad, majd az örökösére kerül.
Számos európai államot ez a kormányzási mód jellemezte, mint például Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország stb., Amelyek egyike azoknak az országoknak, amelyek a tizenhetedik és a tizennyolcadik század között abszolút monarchiákban maradtak. Ez a fölény azonban a francia forradalom kezdetén hanyatlani kezdett. Onnan jött, mint apránként, az abszolút monarchiák olyan új értékeket kapcsolnak össze, mint a demokrácia.
Fontos megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy az idő múlásával a monarchiák modernizálódtak és alkalmazkodtak a demokratikus rendszerekhez, még mindig vannak olyan nemzetek, amelyek bár teljesen demokratikus államok, fenntartják az uralkodó jelenlétét.
Ily módon a király parancsnoksága szimbolikus módon volt ábrázolva, néphatalom alá esve, a parlamentben megszemélyesítve. Ez az új fajta a monarchia volt az úgynevezett „ parlamentáris monarchia ”, ezekben az időkben ez még mindig érvényben van sok nemzet Európában: Belgium, Hollandia, Nagy-Britannia, Spanyolország, többek között.
Vannak olyan esetek, mint Afrika és Ázsia, ahol az uralkodó szerepe alapvető, míg az előző bekezdésben említett országokban ez a szerep szimbolikus.
