A Zenekar kifejezés az ókori görögöktől származik, akik orkestai- nak nevezték a kórust, amely citerák és aulosok (hangszeresek) kíséretében az Isten Dyonisiosnak szentelt oltár előtt táncolt. A tizenhetedik században az olaszok az ókori görög tragédiák módjára létrehozták az Operát, és felvették a Zenekar nevet, hogy kijelöljék az énekeseket kísérő hangszeres csoportot. Egy modern színházban az előadóterem zenészeknek fenntartott részét, amely a színpad és a közönség között helyezkedik el, zenekari gödörnek vagy zenekarnak nevezik. Jelenleg a Zenekar kifejezést használják atöbbé-kevésbé számos hangszeres és hangszeres csoport, akik zeneművet adnak elő, karmester jelzéseivel; amelyek között a Szimfonikus Zenekar a legfontosabb.
A modern Szimfonikus Zenekar számos előadóból áll, akik 60, 100 vagy több zenész között mozognak, akik olyan hangszerek sokaságát játsszák, amelyek az előző négy évszázad során elvégzett többszörös élmény utolsó evolúciós szakaszát jelentik.
A zenekar hangszereit négy részre osztják, amelyek megfelelőbb nevén Családok. Az említett családok válaszolnak a hang előállításának módja alapján létrehozott csoportosulásokra.
Van egy vonóscsalád, amely a zenekarban a legfontosabb és számtalan (a hangszerek 60% -a), hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő, hárfa, gitár és zongora. A fuvola, a pikoló, az oboa, az angol kürt, a fagott, a kontrabasszon, a klarinét és a basszus klarinét által alkotott fafúvós család.
Őket a Metal Wind család követi, amely a kürtből, a trombitából, a harsonából és a tubából áll. És végül ott van az Ütőhangszerek család, amely meghatározott hangnemű hangszerekből áll, mint a timpan, a xilofon, a celesta, a karillon és a csöves harangok; és meghatározhatatlan hangvételűek, mint például a nagydob, a cintányérok, a kasztinettek, a háromszög.
Vannak más típusú zenekarok is, például a kamarazenekar, ahol a szükséges hangszerek száma kevesebb, és általában 25-30 főből áll; a 18. századig ez volt a leggyakoribb mód. Másik típus a zenekar, amelyet csak egy hangszercsalád alkot; például vonós zenekar , amelyben csak hegedűk, brácák, csellók és nagybőgők vesznek részt.
