A pán-germanizmus az összes német nép egyesítésének gondolata volt, amelynek csúcspontja a 20. század utolsó éveiben és a 20. század első felében volt. Ennek eredete a születés egy új politikai doktrína, középre nacionalizmus, mint a közvetlen reakció minden évben, hogy a német nemzet mellett más szomszédos is, volt már uralma alatt a régi monarchiák és birodalmak. Ez a jól ismert német birodalom megalakulásához vezetett, amely nagy népességre törekedett, különféle etnikai csoportokat egyesítve és hozzájárulva a stabil politikai és gazdasági fejlődéshez, és amelynek középpontjában az állampolgárok támogatása állt.
Ennek az uniónak előzménye lehet az Osztrák-Magyar Birodalom megalakulása, amelyben Magyarországot az Osztrák Birodalomon belül szuverén államként ismerték el. Ezzel megpróbáltak nemzetet alkotni, amely vegyes etnikai csoportokat vegyített. Az idő múlásával azonban néhány osztrák azt állította, hogy kényelmetlenül érezte magát saját hazájában, és beleegyeztek abba, hogy magukat a bajorok leszármazottainak vallják; ehhez hozzátéve, támogatták az Osztrák Birodalom végleges szétválasztásának, a Német Birodalomhoz való csatlakozás gondolatát is.
Az első világháború végén az asztro-magyar birodalmat lecsökkentették, az azt lakó etnikai csoportok szerint kis államokra osztották fel. Végül Ausztria úgy döntött, hogy csatlakozik Németországhoz, és a német Ausztriának nevezett országgá válik. A nácik megérkezésével az egyesülés ezen gondolata ismét folytatódott, hogy vonzza a birodalmon kívül élő németeket. Évekkel később, Németország vereségével a második világháborúban és németek millióinak kiűzésével a közeli területekre, a pán-germanizmus politikai ideológiaként hanyatlóban volt, hasonlóan ahhoz, mint ami az I. világháborúban a pánszlávizmussal történt.
