A polgárok részvétele folyamat, amely biztosítja az egyének számára lehetőséget, hogy befolyásolják az állami döntéseket, és már régóta volt egy eleme a demokratikus döntéshozatali folyamatban. A polgárok részvételének gyökerei az ókori Görögországba és a hatvanas évek előtti gyarmatosított Új-Angliába nyúlnak vissza, a kormányzati folyamatokat és eljárásokat a „külső” részvétel megkönnyítésére tervezték. A polgárok részvételét az 1960-as évek közepén intézményesítették Lyndon Johnson elnök Nagy Társaság programjaival.
Az állampolgárok részvételének helyes meghatározása érdekében hivatkozhatunk mindazokra a döntésekre, amelyek célja a közösség és az életmód előrehaladásának elősegítése. Az állampolgárok döntésekben való részvételének fontossága az, hogy bizonyos módon elérjék az önkormányzati döntésekhez való hozzáférést a politikai pártstruktúra integrálása nélkül.
Számos vállalat vagy magánszemély úgy dönt, hogy kizárja vagy minimalizálja a nyilvánosság részvételét a tervezési erőfeszítésekben, azt állítva, hogy a polgárok részvétele túl költséges és időigényes. Számos állampolgári részvételi programot azonban a javasolt projektre vagy intézkedésre adott lakossági reakcióra reagálva kezdeményeznek. Vannak azonban kézzelfogható előnyök, amelyeket a hatékony állampolgári részvételi program eredményezhet.
Sok ember elkötelezett a szomszédság iránt, és aktívan részt vesz az ottani életminőség javítását célzó tevékenységekben. Ezt hívják "állampolgári részvételnek". Például a helyi lakosok részt vesznek az önkéntes munkában, szeméttisztító rendezvényeket szerveznek, kollektívákat hoznak létre napelemek vásárlásához, vagy helyi gondozási szövetkezeteket hoznak létre. Részt vehetnek az önkormányzat költségvetésével kapcsolatos döntéshozatalban is.
Cogan és Sharpe (1986) a polgárok tervezési folyamatban való részvételének három előnyét azonosítja:
- Tájékoztatás és ötletek közéleti kérdésekről.
- Lakossági támogatás a tervezési döntésekben.
- Kerülje a hosszadalmas vitákat és költséges késéseket.
A polgárok részvételének elméletének tárgyalásakor hasznos áttekinteni az ilyen átfogó elméleteket: DeSario és Langton a "Citizen Participation in Public döntéshozatal " című könyvében feltárja a technológia szerepét a közpolitikai döntésekben, és arra a következtetésre jutottak, hogy az állami döntéseket egyre inkább befolyásolja a technológia; két fő döntéshozatali struktúrát határoz meg és elemez: a technokratikus és a demokratikus megközelítést.