A költészet olyan költői stílus, amely szavakkal fejezi ki az érzéseket, akár írásos, akár szóbeli. Alapvetően ez nyilvánul mély érzéseket vagy nagy gondolatok, mint egy mintát a szubjektivitás. A lírai költő bemutatja a valóság felfogását, eltekintve az objektivitástól.
Ez a fajta költészet általában jár a szerelem témája, azonban ez nem korlátozódik csak a kifejezés, de magában foglal minden fajta érzelmi megnyilvánulás.
A lírai kifejezés az ókori Görögországból ered, ahol a költők „líra” néven ismert húros hangszerekkel kísért énekeken keresztül nyilvánulnak meg. Minden szertartáson, partikon vagy eseményen mindig lírai költők voltak jelen.
A lírát az érzések kifejezése jellemzi, a költő egy bizonyos lelkiállapotot közvetít rajta keresztül. A költészet nem egy történetet mesél el, nem cselekvést fejleszt, hanem egy adott érzelem kifejeződését.
A líra leggyakoribb formája a vers, azonban vannak olyan szerzők, akik költői prózát fejlesztettek ki. A legszélesebb körben alkalmazott lírai műfaj az "óda", különféle formáival: a kantáta, a himnusz, a kantáriak, az opera, a dal, a szonett, az eclogue, az elégia, a madrigál és az epigramma.
A verseket az őket megkülönböztető formai normákhoz igazítják: versek, versszakok, ritmus, mondókák; mind a metrika neve alatt szerepel. A lírai költészet, mivel szubjektív és kifejeződik, legtöbbször első személyben, végül önéletrajzi történetté válik.
További jellemzője a rövidség, mivel ezek a versek általában nem haladják meg a száz verset.
Legnagyobb képviselői között szerepel többek között: Federico García Lorca, Rubén Darío, Antonio Gala.
Íme egy példa a lírára:
Hogyan telnek az órák,
utánuk a napok,
és
törékeny életünk virágos évei !
Az öregség
az ellenséges szeretetből származik,
és az árnyak temetik
a közelgő halált,
amely nyavalygó és remegő,
csúnya, alaktalan, sárga
retteg bennünket, és elhagyja
a tűzünket, és azt mondta: "
Meléndez Valdés, Juan
