Amikor egy kémiai reakció eléri állapotban egyensúlyi, a sűrűsége, a reagensek és a termékek stabilak maradnak a végtelenségig, csak akkor, ha a feltételeket, a rendszer továbbra is rögzített. De ha bármelyik megváltozik, a rendszer egy új egyensúlyi állapotot alakít ki az ebből adódó variációval. Mindezeket a megfigyeléseket figyelembe vették a Le Chatelier-elv kidolgozásához.
Ezt a posztulátumot 1884-ben fogalmazta meg először Henri-Louise Le Chatelier vegyész, aki felhasználta a változások által okozott következmények értékelésére.
Le Chatelier elve megállapítja, hogy: ha az egyensúlyi rendszerben jelen lévő állapotok bármelyikében változás lép fel, akkor az említett rendszer visszanyeri az egyensúlyt, elutasítva a variációt kiváltó okot.
Az alábbiakban felsoroljuk azokat az okokat, amelyek megváltoztathatják a kémiai egyensúlyt:
- A nyomás változása: a nyomás változása csak akkor befolyásolja az egyensúlyt, ha valamilyen gáznemű anyag részt vesz a reakcióban. A nyomásváltozások nem sokban befolyásolják a folyadékok vagy szilárd anyagok koncentrációját, mivel ezek általában nem összenyomódnak. A gázokban azonban, ha releváns változások származnak.
- Hőmérsékletváltozás: a hőmérséklet emelkedése miatt az egyensúly a hő abszorpciójára irányul, és így ellensúlyozza a hőmérséklet növekedését. Ha a hőmérséklet csökken, akkor az egyensúly oly módon mozog, hogy a rendszer hőt bocsát ki.
- A koncentráció változása: az anyag koncentrációjának növelésével elősegíti az egyensúly kialakulását és csökkenti az adott anyag meglévő mennyiségét. Ha a koncentráció csökken, akkor az egyensúly az anyag létrehozása felé halad, vagyis a rendszer kialakul, lehetővé téve az anyag nagyobb mennyiségének megjelenését, amelynek koncentrációja csökkent.
