Bábel tornyának nevezik, egy ikonikus épületnek, amelyet az Ószövetségben a Genezis könyvében említettek, a történelem elmondja, hogyan építették ezt a tornyot az emberek az ókorban, és hogy sok régióban általában az Etemenanki nevű történelmi ziggurathoz kötik amely Babilon ősi városában volt. Ennek az épületnek a tetején volt egyfajta oltár Marduk emlékére, kezdetben hét emeletes és több mint 90 méter magas volt. Vallási szempontból a szakértők rámutatnak, hogy ez a történet egy mesék, amelyben leírják az ember büszkeségét és arroganciáját, és egy dühös isten. Nagyon érdekes tény, hogy nagy jelentőségű, mivel az elmondottak szerint azon a helyen zajlik a nyelvek és a kommunikáció elterjedésének kezdete, egy zűrzavaros eseményben.
Meg kell jegyezni, hogy a Bábeli torony nemcsak a zsidó-keresztény hagyomány egyik kulcsfontosságú épületét képviseli, mivel az egyetemes ideológiához is tartozik, és történelmét az évszázadok során sikerült fenntartani. Meg kell azonban jegyezni, hogy a torony legendája a valóságon nyugszik, mivel vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy ez az épület Babilon városában létezett, egy több emeletes épületben, amelynek eredete ismeretlen, ezt időnként helyreállították. Nabopolassaré, aki a Káldeus dinasztia alapítója volt.
Ilyen építkezés alatt ismert neve a Étemenanki, amely úgy értelmezhető, mint a kastély a felső között ég és föld, ok, hogy miért kapcsolódik a fő értelmezése megjelenő 11. fejezetében a Teremtés könyvében, amely a torony építéséről beszél, hogy a férfiak a Mennybe jutást célozták meg. Szerint a feliratokat ből származó alkalommal a Nabú-apal-uszur azt mutatják, hogy: „ a nagy isten Babilon utasította volna Nabú-apal-uszur, hogy az épület létrehozásához, hogy tudta elérni a mennyet.” Ami egyetért a bibliai történettel. Újabb felirat, II. Nebukadnecar idejéből, azt mondják, hogy a csúcs díszítése élénk kék zománc téglákból készült, vagyis az éghez hasonló színnel volt díszítve, hogy így beleolvadva azt a benyomást kelthesse, hogy az épület behatol menny.
