A víztartó egy olyan kifejezés, amelyet a geológiában használnak olyan földalatti geológiai struktúrák meghatározására , amelyek telített állapotukban alkalmasak a rengeteg víz tárolására és továbbítására. Jellemzője, hogy fontos permeabilitást, kiterjedést és vastagságot mutat. Ezek a geológiai képződmények - lehetővé téve a víz mozgását repedéseiken keresztül - lehetővé teszik az emberek számára, hogy igényeik kielégítésére kihasználják azt.
Ezek a víztestek a környező kőzetben tárolva találhatók, ebben az esetben zárt víztartóról beszélnénk; vagy egy homokba töltött vízrétegen belül van, amelyet nem korlátozott víztartónak neveznek. Ezt a kétféle víztartó réteget használja az ember öntözésre, fogyasztásra és ipari alkalmazásokra.
Hidraulikai szempontból a víztartók négy osztálya van:
Szabad víztartó rétegek: azok, ahol a felszín mentes az át nem eresztő képződményektől, mivel a bennük lévő víz légköri nyomáson van.
Zárt víztartó rétegek: azok, amelyeket vízhatlan felület szegélyez. A benne lévő víz nyomása nagyobb, mint a légköri nyomás. Ha jól van fúrva ezen osztály víztartó rétegek, a víz emelkedik rajta, amíg el nem éri a magassága nevezett a piezometrikus szinten.
Félig zárt víztartó rétegek: azok, amelyekben a víz azonos nyomáson van, mint a zárt, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a korlátozó rétegek nem teljesen vízállóak és kis szivárgásokat tesznek lehetővé, amelyek befolyásolják a víztartóból kivont áramlást félig zárt.
A tengerparti víztartó rétegek: ezek azok, amelyek szabad lehet, zárt és félig zárt, azonban a jellemző, amely megkülönbözteti őket a jelenléte két folyadék különböző sűrűségű: friss vizet alacsonyabb koncentrációban, és sós víz a nagyobb sűrűségű.
Az ilyen típusú képződmények a csapadékvíz következményeként keletkeznek, amelyek a föld felszínére hullanak és abszorbeálódnak, lehetővé téve a víz áthatolását a talajon, ami átjárható lévén a víz föld alatti rétegeket képez. Ez a víz addig rétegeket képez, amíg el nem éri azt a területet, ahol a kőzetképződés áthatolhatatlan, és ahol a vizet tárolják, egy víztartót képezve.
A víztartó rétegek a jövőben a világ egyik legnagyobb ivóvízkészletét jelentik, ezért létfontosságú, hogy az ember megpróbálja nem szennyezni őket, különösen a nem behatárolt víztartó rétegeket, mivel ezek vannak a leginkább kitéve a városok (csatornák, csatornák stb.)
