Az Agere az ókori Rómában elterjedt kifejezés volt, amelyet az ítélő vagy szankcionáló bíróság bírái használtak. Az Agere-vel a bírák kellő ünnepélyességgel beszéltek a jelenlévőkkel, feltárva mindazokat az intézkedéseket, szándékokat és követeléseket, amelyeket végrehajtani javasoltak. Ez idő óta a jog elvein alapult annak tudatosítása, hogy mi lesz az a struktúra, amellyel a jogi normát és annak igazgatását minden generációban kezelni fogják.
Az Agere kifejezés bizonyos sokoldalúságra tett szert, amikor inkább a mondatok magyarázó eljárása lett, és miért hajtották végre őket. Az Agere használata később nemcsak a bírák, hanem az ügyvédek és az ennek való megfelelni akaró emberek képviselői között is megnyilvánult, ezért elmondható, hogy az Agere peres eljárásokat jelenthet.
A tárgyalás során az ügyben részt vevő szereplőknek minden szándékukat bemutatniuk kell, a védelem érveivel védi az érintettet, a partner feltár minden okot, amiért vádolják, a bíró pedig a saját bíróságával, amely összefoglalóan gyűjt minden bizonyítékot és állítást, és kiadja végleges vagy részleges ítéletét. A bírósági eljárás során felmerülő, nyilvános és közismert igazolásként szolgáló megnyilvánulások mindezen összeállítása Agere néven ismert. Jelenleg már nem ismerik Agere néven, többet tudnak a peres eljárásokról egy tárgyalás során, de mind ezt, mind a római jog számos kifejezését felváltotta angolszász vagy spanyol változatuk.
