Ez a kifejezés a görög "tudatlanságból" származik, és összefüggésben áll azzal az akadályral, hogy az embernek képesnek kell lennie emlékezni a megtanult ingerekre, ez némi agykárosodásnak köszönhető, és nem a nyelvi vagy észlelési zavaroknak. Különböző típusú agnózia létezik, ahol mindegyik specifikus egy érzékszervi vezetékre, és nem károsítja a többi érzéki formát. Az agnosia nehézségeket okozhat a sérült csőből származó új érzékszervi ingerek elsajátításában is. Az agnosztikus személy képes felismerni a vizuális, tapintási és hallási jellemzőket, de később nem ismeri fel azokat.
- Vizuális agnosia: ez a fajta agnosia a leggyakoribb, és az jellemzi, hogy a betegek nem képesek megjegyezni azokat a tárgyakat, amelyeket vizuálisan mutatnak nekik, például láthatnak egy táblázatot, és négy pálcával rendelkező asztalként írhatják le, de nem sikerül megjegyezni a nevét.
A személy agya nem képes felismerni vagy lefordítani azt, amit a szeme lát:
- Tapintható agnosia: a beteg érintés útján sem képes emlékezni a tárgy nevére, anélkül, hogy bármilyen érzékelési-észlelési rendellenességet mutatna be.
- Halló agnosia: ebben az esetben a beteg nem tudja megérteni vagy felismerni a hangok normál nyelvét.
- Motoros agnosia: ez a fajta agnosia lehetetlenné teszi a beteg számára a motoros minták felismerését.
- Test agnosia: ebben az esetben a személy nem képes teljes, oldalirányú vagy részleges módon felismerni vagy leírni saját testét. A kognitív hiányosságok ezen osztályának értékeléséért felelős szakember a neurológus.
