Ennek a kifejezésnek az eredete nem túl világos, egyesek úgy gondolják, hogy arabból származnak, mások pedig görögből, az igazság az, hogy az alkímia egyfajta tudomány, úgymond, egyfajta bájital, Gyógyító elixír és a bölcsek kövének felfedezése.
Ez a fajta tudomány a középkorban fejlődött ki, és megpróbálta ötvözni a kémiát, az orvostudományt, az asztrológiát és a spiritualitást. Az alkímia fő célja az volt, hogy képes legyen a fémeket arannyá átalakítani és az örök életet elérni. E speciális ismeretek gyakorlása fontos volt a kémia fejlesztése szempontjából.
Az alkimisták számára elengedhetetlen volt megtalálni a filozófus kövének hollétét, amely meggyőződésük szerint képes az ólmot arannyá változtatni, ami a tökéletes anyag elérését jelentette. Annyira biztosak voltak elméletükben, hogy időüket azzal töltötték, hogy elemezzék a fém lehetséges átalakulásait annak kémiai folyamatokkal történő hevítésével és finomításával.
Az alkimisták azzal töltötték az idejüket, hogy bájitalt készítettek, integrálva a természet négy elemét: a vizet, a tüzet, a földet és a levegőt, amelyeket higany, só és kén képviselt, és amelyeket a tűz hatására kellett finomítani.
Ezen alkimisták közül sokat fóniának és hazugnak bélyegeztek, de nem tagadható, hogy kutatásaiknak köszönhetően olyan fontos megállapítások is lehetővé váltak, mint az alkohol és az ásványi savak eredete, lehetővé téve a farmakológia fejlődését.
