Az archaebaktériumok egy nagyon jelentős organizmuscsoport részét képezik, amelyek sajátos tulajdonságai lehetővé teszik az „ Archaea ” nevű tartomány létrehozását. Ezt a kifejezést az egysejtű mikrobák sorozatának megkülönböztetésére használják, amelyek a baktériumokhoz hasonlóan nem rendelkeznek sejtmaggal vagy belső hártyás organellumokkal, de bizonyos tulajdonságokat mutatnak, amelyek különböznek tőlük.
Az Archeákat először prokarióta baktériumokként sorolták be az úgynevezett "Monera királyságba", az archaebacteriumok nevével. Idővel azonban kiderült, hogy autonóm fejlődésük van, és vannak biokémiai jellegű különbségeik, amelyek egyedivé teszik őket. Annyira, hogy az archa baktériumok létrehoztak egy domaint és egy királyságot, amely 5 bevált phylában oszlik meg, amelyek még azonosításra várnak, mivel az Euryarchaeota és a Crenarchaeota csoportok a leginkább vizsgáltak.
Az archaebacteriumokat a következők jellemzik:
- Legyél a legidősebb a bolygón.
- Jönnek a különböző formák: vesszők, spirils, pálmafák.
- Nincs meg a sejtfal alapszerkezete.
- Ezek a lipidek a különböző szövetekben, mint a baktériumok.
- Szaporodásuk ivartalan.
- Hiányzik belőlük a mag.
- Néhányan képesek ellenállni a magas hőmérsékletnek.
- Ezek szintézisére képes a kén, továbbá a más vegyi anyagok.
A legismertebb archaebaktériumok a következők:
- Crenochaeotas: a hipertermofil fajokhoz tartoznak, vagyis ellenállnak a magas hőmérsékletnek, azonban ez a faj alacsony hőmérsékletű környezetekben is fennmaradhat, például tengerekben és üledékekben.
- Euryarchaeota: ez a csoport magas sókoncentrációban található meg, és energiájukat fényből és klorofill festék nélkül tudják megszerezni.
- Korarchaeota: a hipertermofilek apró csoportját képviseli. A legrégebbi archeáknak tekintik őket.
- Nanoarchaeota: ez a csoport kontinentális és tengeri területeken él, magas hőmérsékleten. Vizsgálatok szerint ennek a fajnak a túlélés érdekében kapcsolatban kell állnia a gazdával.
