A harcművészetek a védekezés és a harcok során létrehozott technikák sora. Harci módszereik szervezett formája, technikáik koherenciája és kodifikációja jellemzi őket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy megkülönböztessék magukat az utcai harcoktól. Jelenleg a harcművészeteket különböző okokból gyakorolják: személyes védelem, sport, egészség, mentális fegyelem, önbizalom.
Ezeknek a technikáknak a legreprezentatívabb jellemzője a test, az elme és a szellem egyensúlyának gyakorlása; hozzáadva egy filozófiai áramlatot minden egyes tudományághoz, amely generálódik, és amely nemzedékről nemzedékre kerül, minden alkalommal javítva a stílust. A harcművészeteket évezredek óta gyakorolják, és a testi épség megőrzésének egyik módjaként jelennek meg, a lehető legkevesebb kárt okozva az agresszióval, javítva az erőt és az állóképességet.
A harcművészetek általában a keleti világ ősi és legendás művészeteihez kapcsolódnak, ezért azok, akik a legtöbbet gyakorolják, Kínából és Japánból származnak.
A harcművészetek modern felfogása sokféle stílust tartalmaz, amelyek származásuktól vagy filozófiájuktól függően változnak. Mindazonáltal két típusba sorolhatók: a fegyveres harcra orientáltak és azok, amelyek kiemelkednek azzal, hogy nem használnak semmiféle fegyvert.
Fegyvert használó harcművészetek:
Ninjutsu: ez egy japán harcművészet, kémkedéshez és gerillákhoz használják. Hagyományosan ezt a módszert használták az ókorban a nindzsák a csatatéreken. Jelenleg a ninjutsu csak ütések, ízületi elmozdulások, leütések és hagyományos fegyverek használatára korlátozódik, amelyek közül kiemelkedik a "ninjato", egyfajta nagyon éles kard; a "kaginawa" (kötélhez rögzített horog); a "tekken" (több fémhegyű gyűrű).
Kenjutsu: a japán harcművészetet képviseli a régi iskolából, amelynek célja megtanítani, hogyan kell hatékonyan harcolni a szablyával. Jelenleg még sok ilyen stílusú gyakorló iskola maradt fenn. A Kenjutsu dojos továbbra is Japánban marad. A gyakorlók száma azonban nagyon csekély, ennek oka lehet a gyakorlat hadi jellege és az új generációk elszakadása a japán kultúra legjellemzőbb aspektusainak megőrzése érdekében.
Eskrima: ez egy filippínó harcművészet, amelyet hosszú ideig különböző keleti és nyugati harctudományok befolyásoltak, az egyik legújabb a klasszikus spanyol vívás. Ez a technika különféle harci fegyverek használatán alapul: fa dongák, tőrök, mačéták, balták stb.
Fegyvert nem alkalmazó harcművészetek:
Karate: ez Japán hagyományos harcművészete, amely abból áll, hogy száraz ütéseket ad a kéz, a könyök és a láb szélével.
Kung Fu: egy hagyományos kínai fegyelem akinek filozófiája az „egészséges test és a jó egészség. ” E harcművészetet eredetileg buddhista szerzetesek gyakorolták, akik előadták, hogy segítsék őket meditációikban; az idők során harckészséggé alakultak át.
Taekwondo: Koreai eredetű harcművészet, manapság nagyon népszerű. Ez a tudományág kombinálja a karate és a kung fu módszereit.
