Amikor énképről beszélünk, akkor arra a képre utalunk, amelyet tudatalattink önmagunkról alkot. Ez a kép manipulálja személyiségünket, viselkedésünket, és felelős mindenért, ami életünk minden pillanatában van. Amit magunkról gondolunk, befolyásolja ezt a képet, ezért vannak olyan napok, amikor tükörbe nézünk, kellemesek és sikeresek, más napok pedig vonzók és vesztesek nélkül. Sokszor csalódottan ébredünk fel az életünkben, milyen keveset értünk el vagy mit nem.
Máskor optimistán ébredünk azzal a vágyunkkal, hogy teljes mértékben éljünk, keményen dolgozzunk és elérjük céljainkat. Ami körülöttünk történik, a jó és a rossz tapasztalatok arra késztetnek, hogy üzeneteket küldjünk a tudatalatti felé, és kialakítsuk a saját képünket.
Az önkép az alapvető tényező az ember számára a sikerhez vagy a kudarchoz, mert képzeletünk eredménye. Szinte lehetetlen túllépni a saját magunkról alkotott képen.
Meg kell jegyezni, hogy a pszichológiában az én-séma fogalmát gyakrabban használják az önkép helyett, bár mindkettő ugyanarra utal: arra a képre, amelyet mindenki elméjében kovácsol magáról.
Az énkép vagy a saját séma, ahogyan ő szereti nevezni, nagyon fontosnak bizonyul, amikor segítséget nyújtunk az információk feldolgozásában, különös tekintettel arra, ami a saját életünk szempontjából releváns. Ezenkívül, amikor eljön az ideje, ezek a táblázatok segítenek megjegyezni néhány kérdést és befolyásolni a meghozott döntéseinket.
A görög filozófus, Szókratész az elmélkedései között, ötletként emlékezik meg: ismerje meg önmagát. Nagyon szuggesztív javaslat, mert csak ha egyéniségünkről megfelelő ismeretekkel rendelkezünk, akkor megvan az a pszichés stabilitás, amelyre minden egyes ember vágyik.
Vannak olyan spirituális jellegű megközelítések (például buddhizmus), filozófiai vagy pszichológiai javaslatok, amelyek különös jelentőséget tulajdonítanak az őszinte énkép gondolatának. Ez magában foglalja önmagunk megismerését, és ezért párbeszéd kialakítását a belső térrel, a gondolatainkban lévő gondolatok, motivációk és érzések összességével. Ez egy összetett és fáradságos intellektuális gyakorlat. Ehhez minden tudományterület javasol valamilyen technikát: meditációt, önvizsgálatot, kritikai elemzést vagy akár valamilyen terápiát, például pszichoanalízist.
Fontos hangsúlyozni, hogy azoknak, akik nagyon negatív megítéléseket hoznak magukról, ellenőrizniük kell őket, mert a következmények valóban károsak lehetnek a társadalmi interakcióban és a létük kialakulásában is.
Az a személy, akire jellemző, hogy nagyon perfekcionista, soha nem lesz elégedett az eredményekkel, és egyre többet fog elérni. Minden próbálkozás a legyőzésre, és egyes esetekben a kudarcra is negatív hatással lehet, és sikertelenné teheti az illetőt.
