A biopolimerek nem mások, mint néhány makromolekula, amelyek jelen vannak az élőlényekben, amelyek közül sok az év során szintetizálódik, köszönhetően a különböző orvosi tudományágaknak, például a szövettechnikának, kompatibilis az emberekkel.. Más szavakkal, olajkivonatok, amelyek más szintetikus növekedési termékkel szintetizálva és emberi szövetekkel érintkezve különféle, az egyén számára veszélyes reakciókat okozhatnak.
A biopolimereknek három alapvető családja van: ezek a fehérjék, amelyek fibroinokból és globulinokból állnak, vannak olyan poliszacharidok is, ahol a cellulóz-alginátok, és végül nukleinsavak, vagyis a DNS és az RNS. Vannak olyanok is, mint a poli- terpének, amelyek magukba foglalják a természetes gumit, a polifenolokat vagy néhány poliésztert, például a bizonyos baktériumok által előállított polihidroxi-alkanoátokat.
Másrészt a leggyakoribb természetes biopolimerek az élőlények által szintetizált polimerek, amelyek a következők:
- Nukleinsavak: őket tekintik a legfontosabb biopolimereknek, mivel ezek nemzedékről nemzedékre öröklődő genetikai információk hordozói.
- Fehérjék: aminosavak közötti peptidkötések révén jönnek létre, és fontos funkciót töltenek be az élőlényekben, mivel számos biológiai funkcióban vesznek részt. Közülük többek között kollagén, antitestek, enzimek.
- Poliszacharidok: ezek egyszerű monoszacharidok kondenzációjának eredményeként jönnek létre, amelyek bizonyos szerkezeti funkciókat töltenek be, mint például cellulóz, pektinek, alginátok.
- Politerpének: ez két jól ismert poliizoprénből áll, például természetes gumiból, azaz poliizoprénből és guttaperchából.
A természetes biopolimerekhez hasonlóan vannak szintetikusak is, amelyek sokkal egyszerűbb és véletlenszerűen szervezett felépítésűek. Ez olyan molekulatömeg-eloszláshoz vezet, amely a biopolimerekben nem figyelhető meg. Mivel szintézisüket a legtöbb rendszer irányított folyamat vezérli, az összes típusú biopolimer mindegyike azonos. Továbbá hasonló szekvenciákat és monomerek számát tartalmazzák, ezért mindegyik szerkezetük azonos tömegű. Ezt monodiszperzitásnak nevezik, ellentétben a szintetikus polimerekben található polidiszperzitással. Ennek eredményeként a biopolimerek polidiszperzitási indexe 1,5.
