Amint a kifejezés jelzi, a biotóp azt a helyet jelenti, ahol az élet fejlődik, mert a bio életet és toposzt jelent, amelyet helynek fordítanak. Más szóval, a biotópok olyan helyek, ahol valamilyen életforma kialakul. Ebben az értelemben a biotóp gondolata egyenértékű az élőhely fogalmával.
A biotópok vizsgálata az ökológia része. Az ökológia olyan tudományág, amely a biológia része, és az ökoszisztémák tanulmányozására összpontosít, megértve az ökoszisztémákat, mint az élőlények és természetes környezetük közötti kapcsolatokat. Az ökoszisztémákban két fő összetevő van: a biocenózis és a biotóp. Először megértjük a fizikai környezetet és annak jellemzőit (különösen az éghajlatot, a domborzat domborzatát vagy a talaj tulajdonságait).
A biocenózis révén az élőlények együttesére utalunk , amelyek egy ökoszisztéma részét képezik. Ez azt jelenti, hogy a biotóp fogalma földrajzi területre utal, és hogy a biocenózis olyan élőlényekre vonatkozik, amelyek a biotóp részét képezik, és az egymással fennálló kapcsolataikra.
A biocenosis és a biotóp közötti kapcsolat nyilvánvaló, mivel az élő szervezet erőforrásait a környező környezetből szerzi be.
A túlélésért folytatott küzdelem egy adott helyen, a biotópban zajlik.
A túlélés érdekében kölcsönhatásba lépő élőlények egy biotópban vagy élőhelyben vannak kapcsolatban. A biotóp az ökoszisztéma abiotikus (élettelen) része.
A biotópnak három dimenziója van: a környezet, a szubsztrát és a környezeti tényezők
- A környezet az, ami körülveszi az organizmusokat, és három közeg létezik: földi, vízi vagy légi.
- A szubsztrát az az elem, amelyen a lények élnek, például kőzet, víz, más élőlények teste vagy homok.
- A környezeti tényezők (más néven abiotikus tényezők) a környezet fizikai-kémiai jellemzőire (légköri nyomás, páratartalom mértéke, talaj sótartalma, órányi fény vagy hőmérséklet) utalnak.
A környezeti tényezők sajátossága a tolerancia-határértékek bemutatása, vagyis az egyes környezeti feltételeknek megfelelő margók (a határokon túl a legtöbb faj élete nem lehetséges).
