A „ körülmetélési paktumként ” lefordított Berit Milá a körülmetélés rituáléjára utal , amely szokás a zsidó férfiaknál születésük utáni nyolcadik napon érvényesül, ez a cselekedet az Isten és a Ábrahám, Amint azt a Talmud előírja, ez az előírás, amelyet minden család apjának teljesítenie kell, ahogy Ábrahám Izsákkal tette. Ma a rítust egy mohel hajtja végre, "körülmetélő" szerint az egyénnek nem kell orvosnak vagy rabbinak lennie, de igen, aki tiszteletben tartja a törvényeketés olyan alapvető hiedelmek, mint a Sabbat és a kóser fogyasztása. A brit Milah szimbolikája a Genezis 17: 1 könyvében megjelenő történelem középpontjában áll. Isten megjelent Ábrahám előtt, hogy megkötje a közöttük létrejött egyezményt, és ezzel elindítsa Izrael népének történetét.
Ezt az ünnepi cselekedetet a csecsemő életének nyolcadik napjának kora reggelén hajtják végre, és hacsak nem fenyeget némi veszély az újszülöttre, akkor sem halasztják el, mert Sabbatra esik. A brit Milah az egyik legmélyebben gyökerező és legfontosabb halacha-előírás a zsidók körében, amelyet megfigyelők és szekularisták egyaránt betartanak. A történet azt mondja, hogy Ádám és Mózes már körülmetélve születtek; és ugyanúgy meg kell történnie a messiással is.
Ha van olyan eset egy gyermek, aki született anélkül, hogy a fityma, vagy olyan személy, aki már körülmetélt áttért a zsidó, mi történik az, hogy egy kis pöcs, azzal a céllal, hogy egy csepp vér áramlását, ily módon az előírást teljesítettnek tekinti. Ugyanígy ezt a mohelnek is meg kell tennie.
Másrészt a Talmudban megjelenik az a szabály, hogy ha az újszülött anyai nagybátyja körülmetélése során vérzés következtében halt meg, mentesül az eljárás alól. Mivel feltételezzük, hogy a hemofíliára való hajlam anyai úton lehetséges átvitel útján történik.
A kereszténységen belül cserébe az újév Jézus körülmetélésének ünnepe. Más szóval, minden január 1-jén ennek az eseménynek az emlékére emlékeznek Jézus Krisztus születésének nyolc napja után.
