A kőbányászat szó az építőkőben történő faragás művészetére utal. A munkának szentelt embereket kőfaragóknak, faragóknak, munkásoknak, cabuquerosoknak vagy faragóknak hívják. Jelenleg csak a nagy építészeti és apai jelentőségű építkezések helyreállítására, a homlokzatok burkolására és a fali dekorációk gyártására használják, fokozatosan eltűnve. Ebben a kereskedelemben a felhasznált alapanyag kő, változata az eljárásában és a használt eszközökben, erősségétől, törékenységétől, geológiai felépítésétől, valamint durva vagy finom szemcsétől függően.
A munkafolyamat előbb a kövek kivonatából áll a kőbányákból, majd folytatódik a tömbök szétszerelése, lapítása és a dísztárgyak faragása. A kőfejtési folyamat négy szakaszát az alábbiakban részletezzük: 1) Az anyag kivonása, ezt a cabochon végzi a szálat követve, ékek, rúd és csőr felhasználásával. 2) A kőtömb töredezése, ezt a faragó ékekkel, mandarinokkal és négyzettel végzi. 3) A megfelelő formanyomtatványok megszervezése, ezt a kőfaragó végzi, aki a vázlatok tervezésének életnagyságában vagy méretarányában is felelős. 4) Végső befejezés, a faragó által végzett munka, amely magában foglalja a díszítéseket is.
Másrészt e munka elvégzéséhez különféle eszközökre és eszközökre van szükség, többek között: ütőeszközök (kalapácsok, ékek, csákányok stb.), Mérőeszközök (négyzetek, méterek, iránytűk), vágás (vágógépek és fűrészek), befejező szerszámok (kefék, lyukasztók, vésők).
Egy másik darab információt show, hogy a hagyományos kézművesek feltöltött jelek vagy megjelölések a munkájukat, ezeket a nyomokat hívták kőfaragó jelek, amelyek csak azt lehetett felismerni, és amely szintén vésett eszközök használtak munkájuk során, ezek jelei voltak nagyon egyszerűek, csíkokból, keresztekből vagy a név kezdőbetűiből álltak. Ez azért történt, hogy referenciaként szolgáljon az egyes iparosok termelékenységének ismeretéhez, ezt a módszertant széles körben alkalmazták a középkori építkezésekben.
