A forgótőke, más néven forgótőke, a forgótőke , amelyet tizenkét hónap alatt mindig finanszíroznak. Létfontosságú a pénzügyekben, a gazdasági ágban, amely az emberek, a vállalatok vagy az állam között létrejövő vagyontárgyat érintő tranzakciók elemzéséért felelős. Meg kell jegyezni, hogy a forgóeszközök vizsgálatának megközelítésétől függően annak meghatározása változhat; az egyikben állandó finanszírozással táplált alapnak tekintik, míg a másikban a vállalat többletforrásainak feleslegének. Ebből meghatározhatja, hogy milyen lenne egy vállalat rendszeres működése, általában rövid távon belül.
Az eszközök mindazok az erőforrások, javak vagy jogok, amelyek a vállalat rendelkezésére állnak, hosszú távon pénzre válthatók. A likviditás viszont ezen eszközök készpénzre való átszámításának képessége, és meg kell említeni, hogy ez nagymértékben függ a piaci jövedelmezőségtől. A forgóeszközök olyanok, amelyeket meghatározott időn belül, általában 12 hónapon belül kell pénzre váltani. A működő tőke úgy viselkedik, mint a folyó tőke megfelelője, vagyis a rövid lejáratú tőke, mivel a már megállapított 12 hónap alatt nem alakul át készpénzzé.
Matematikailag nézve a forgó tőke mindig ugyanaz lesz; a pénzügyekben azonban eltérő értelmezést kapnak, és a finanszírozás különböző területein alkalmazzák őket. Szerint a megközelítéssel a nem - jelenlegi állam fővárosa, a működő tőke, a termék a képlet: a működő tőke = aktív circulante- kötelezettségek, ami a szavatoló tőke a társaság; minél magasabb a forgóeszköz, annál alacsonyabb az intézmény csődrése. Más szerzők inkább a működő tőkét tekintik az állandó források többletének vagy maradékának, amelyet a következő képlettel határoznak meg: forgótőke = állandó erőforrások - állóeszközök; Így ismeretes lenne a vállalatok rövid távú kiadásainak fedezésére való képesség.
