Ez a tulajdonság, hogy mi a vezető (vagyis azt a hatalmat, hogy magatartás). Ez egy fizikai tulajdonság, amely biztosítja azokat a tárgyakat, amelyek képesek villamos energia vagy hő továbbítására.
A vezetőképesség ebben az értelemben kapcsolódik az anyagi tulajdonságok fogalmához, vagyis azokhoz a különféle jellemzőkhöz, amelyeket egy adott anyag különféle jelenségeknek kitéve mutathat ki. Bármilyen típusú vezetőképesség fontos annak eldöntésében, hogy a különböző elemek mennyire lesznek hatékonyak egy adott célra. A legrelevánsabbak azok, amelyek egy elem villamos energia vezetésére vagy hővezetésére vonatkoznak, ezt a körülményt a különböző emberi tevékenységekben való nyilvánvaló alkalmazása magyarázza.
Egy adott anyagnak az a képessége, hogy a villamos energia átadásának közege legyen. A fémek általában azok az elemek, amelyek nagyobb vezetőképességűek, kiemelve az aranyat és a rézet. A villamos energia a vízben is keringhet, a benne oldott sók koncentrációjától függően. A villamos energia területén alkalmazott antagonista koncepció az ellenállás fogalma, amely pontosan arra az ellentétre utal, amelyet ugyanaz a mozgalom adott környezetben tartalmaz. Minden általunk rutinszerűen használt eszköznek nagyrészt együtt kell működnie az elektromos vezetőképességgel.
Egyes elemek, amelyek bizonyos összefüggésekben elektromos vezetőként működnek, másokban ellenállóként működhetnek. Ez a félvezetők esete, amelyek széles körben alkalmazhatók az elektronika területén.
A folyékony elemeknek vannak sói, amelyek meghatározóak a vezetőképességben. Az oldat pillanatában vannak, és pozitív és negatív ionokat generálnak, amelyek felelősek az energia átadásáért, amikor a folyadékot elektromos mező befolyásolja. A karmestereket ebben az értelemben közismerten elektrolitokként ismerik.
Míg szilárd anyagokban, amikor elektromos mezőnek vannak kitéve, elektronszalagjaik átfedik egymást és energiát szabadítanak fel, amikor találkoznak a fent említett mezővel.
