A kreacionizmus szó a "teremtés" kifejezésből (egy szó, amely a latin "creatio" -ból származik, ami azt jelenti, hogy létrehoz, megalapoz) alkotott szó, ehhez hozzáadódik a "ism" utótag a latin "ismus" -ból, ami tanítást jelent, hit. Ezért a kreacionizmus egy olyan kifejezés, amelyet a filozófia és a teológia keretein belül használnak, hogy meghatározzák mindazokat a hiteket, amelyeket a vallás ihletett, ahol kijelentik, hogy minden élőlény és az univerzum a beavatkozásnak köszönhetően jött létre isteni. Ez az elmélet teljesen ellentétes az evolúciós elmélettel, mivel Isten számára mindennek a teremtője, ezért nem ismeri el, hogy az egyedek és más fajok természetes okok miatt fejlődtek ki, például mutációk, természetes szelekció, robbanások stb.
A kreacionizmus alapelvei a következők: Isten mindent teremt. Minden létezőt Ő tart fenn, az ember Isten képmására és hasonlatosságára készül. Az élőlények között nincs genetikai kapcsolat.
A klasszikus kreacionisták elutasítják a biológiai evolúció elméletét, és főleg azt, ami összefügg az emberi evolúcióval, mindezek mellett, amelyek tudományos módon próbálják megmagyarázni az élet eredetét. Ezért elutasította a geológiai maradványokkal, kövületekkel stb. Kapcsolatos tudományos bizonyítékokat.
A kortárs kreacionizmus hajlamos megfelelni a klasszikusnak, azzal a különbséggel, hogy egy nyelvbe és tudományos tartalomba burkolták, ami arra készteti őket, hogy minden állításukat teszteljék.
Másrészt a kreacionizmus szó az irodalomhoz kapcsolódik, és ebben az értelemben egy spanyol-amerikai művészeti mozgalomként határozza meg magát, amelyre a 20. század első harmadának irodalmi fejlődésében csatlakozott. Legjelentősebb kifejezése a lírai költészetben történt, leghíresebb kitevője Vicente Huidobro volt 1916-ban. Ez az irodalmi mozgalom támogatta az alkotás szükségességét anélkül, hogy utánozni vagy leírni kellene a már elképzelteket, javaslata egy ugyanolyan vers létrehozása volt. ahogy a természet fát hoz létre.
A kreacionizmus modern és merész költészetének megírásakor fontos ezeket a szempontokat szem előtt tartani: kerülni az anekdotákat és leírásokat, hangsúlyozni a vizuális effektusokat. Erőt ad a szerzőnek arra, hogy hasonlítson Istenre.
