Általánosságban elmondható, hogy a kristályosítás a kémia során alkalmazott folyamatra reagál, amelynek szilárdulása gázból, folyadékból vagy akár (ionok, atomok vagy molekulák) oldatából indul ki, amelyek addig kapcsolódnak, amíg kristályhálózatot nem képeznek. Azt is mondhatjuk, hogy ez az a művelet, amelynek során egy komponenst elválasztunk egy folyékony oldattól, amelyet át kell vinni a szilárd fázisba. Más szavakkal, ez a feloldódás fordított folyamata.
Olvadással, oldással vagy szublimálással kristályosítható. A kémia területén egy szilárd anyag feloldódását sokat használják tisztításra kristályosítással, mivel a kristály növekedése során az azonos típusú, alakú és méretű molekulák egyesülnek, és hajlamosak kizárni a szennyeződések jelenlétét.
Az eljárás során a szilárd anyagot megfelelő oldószernek vetjük alá, amely forró lesz, így telített oldatot kapunk. Ezután lehűl, és ebben a folyamatban az oldat túltelítetté válik, amely apró kristályosodási magokat kezd kialakítani a használt edény körül vagy maga a folyadék felületén. Így más molekulák mozognak és egyesülnek a felszínen, így létrejön a kristályos rács. Végül a kapott kristályokat kivonják a vízből és mossák. Ha nem érik el a várt tisztaságot, megismételhetik az eljárást ugyanazon vagy másik oldószer alkalmazásával.
Meg kell jegyezni, hogy ha a szilárd anyag képződése rendezett módon történik, akkor a kristályok erednek és ezért kristályosodás következett be, de ha ez rendezetlenül zajlik, akkor amorf szilárd anyag származik, és azt mondják, hogy a szilárd anyag kicsapódott.
Ezért ajánlott a kristályosítást lassan végrehajtani, mivel nagyon gyorsan lehűlve az oldódás amorf szilárd anyagokat okozhat (amelyek sok szennyeződést tartalmaznak a kristályrácsokban).
Végül a kristályosítás kifejezés a mindennapi életben más felhasználásokat is kap. Például hivatkozhatunk olyan ötletekre, érzésekre vagy projektekre, amelyek megvalósultak vagy megvalósultak, „amelyek őrültnek tűntek Marco-val kapcsolatban, és nagyszerű üzletgé kristályosultak”.
