A nagyböjt az ismert negyvenhat napos időszak, hamvazószerdától a Feltámadás vasárnap estéjéig kezdődik. Ezekben a napokban néhány keresztény egyház böjtöt és bűnbánatot alkalmaz azon negyven napig, amíg Jézus a sivatagban tartott. A húsvéti napokat megelőző időszak a Biblia különböző töredékei nemcsak Jézus, hanem a sivatagban lévő Mózes visszavonulását is szimbolizálják. Ez egyben a bibliai özönvíz állandó emlékeztetője, de az a negyven év is, amikor a zsidó nép a sivatagban vándorolt, mielőtt az ígért földre ért volna.
A keresztény egyház a nagyböjtöt a valódi bűnbánat és a bűntudat exhumálásának idejébe sorolja, ezért a bűnbánatok. A hívek közül sokan kihasználják ezt az ünnepet, hogy közel legyenek Istenhez és Jézus Krisztushoz. Mind az absztinencia (a vörös hús elfogyasztása), mind a böjt szokás ezekben a napokban, ezeket a szokásokat a IV. Század óta vetették be a kereszténység megújulásának folyamataként, és évekig tanították napjainkig, nagy fellendüléssel az országokban. Nyugatiak.
A vallomás és az imádság szintén befolyásoló szerepet játszik ebben az időszakban. E gyakorlat (nagyböjt) első éveiben az időtartam határozatlan volt, ezért néha hosszú hetekből állt, máskor pedig csak néhány napig tartott. Jelenleg húsvét vasárnapja előtt 6 teljes hétig tart, így elérve a 40 napos vezeklést anélkül, hogy egymásba avatkoznának. A nagyböjt utolsó hetét Nagyhét néven ismerik, ahol a bűnökért való bűnbánat vesz részt az ünnepségen. Egyes régiókban szokás a lilába öltözni, cipő nélkül járni és keresztet cipelni, mint Jézus Krisztus utolsó óráiban, a megtisztulás és megtisztulás ábrázolásaként.
A körmenetek és az ünnepek szintén nagyon gyakoriak, ahol a hívek nyilvánosan népszerűsítik vallási életüket, és annak ellenére, hogy sürgetik az egyházi böjtöt és jót tesznek, ők is részt vesznek az egyenlőtlenségben, elkerülve, hogy a hitetlenek ne legyenek megosztók az e vallási ünnepre jellemző körmenetek és egyéb vallási események.
