A dekonstrukcionizmus egyfajta gondolkodásmód, amely erőteljesen kritizálja, elemzi és felülvizsgálja a szavakat és azok fogalmait. A dekonstruktív beszéd rávilágít arra, hogy a filozófia képtelen stabil padlót kialakítani.
Meg lehet érteni, mint az általánosítás Martin Heidegger implicit elemzési módszer, a történelem, filozófia, feltételezték, Jacques Derrida, amelynek alapja a történelmi fogalmak és metaforikus felhalmozódást (innen a név dekonstrukció), azt mutatja, hogy az egyértelmű és nyilvánvaló messze Ha igen, mivel a tudatosság eszközei, amelyekben az igazságot meg kell adni, történelmi, relatív jellegűek és a metafora és metonímia retorikai alakjainak paradoxonjai.
A dekonstrukció kifejezés Derrida által a német pusztításba javasolt fordítás, amelyet Heidegger a Lét és idő című könyvében használ, amennyiben a metafizika dekonstrukcióján belül annyira nem foglalkozik vele, a semmivé való redukcióval, mint pl. mutasd meg, hogyan esett el. Heideggerben a pusztulás az idő fogalmához vezet; több egymást követő szakaszban figyelnie kell a metafizika által lefedett idő tapasztalatait, megfeledkezve a lét ideiglenes lényként való eredeti értelméről.
Derrida önmagában lefordítja és helyreállítja a dekonstrukció fogalmát; megérti, hogy egy adott szöveg (esszé, regény, újságcikk) jelentése a felhasznált szavak közötti különbség eredménye, mivel nem hivatkozás az általuk képviselt dolgokra; aktív különbség, minden értelemben működik minden ellenzéki szóval, hasonló módon, mint Saussurianus nyelvtudományi jelentése. E különbség aktív karakterének megjelölésére (a különbség passzív jellege helyett a szubjektum esetleges megítéléséhez képest) Derrida a de différence kifejezést javasolja, egyfajta „différance” szót a szó tövéből, amely egyesíti a különbséget és a jelen résztvevőt. aige "különbözik". Más szavakkal, a szöveg különböző jelentéseit felfedezhetjük azáltal, hogy lebontjuk a nyelv szerkezetét, amelyben írva van.
A dekonstrukció erősen kritizált módszer, főleg Franciaországban, ahol Derrida személyiségéhez kapcsolódik. Stílusa, gyakran átlátszatlan, elfedi szövegeinek olvasását. A dekonstrukció azonban gyökeresen új jövőképet és nagy erőt kínál a 20. századi filozófiában.
A dekonstrukciót nem szabad irodalomkritika elméletének, még kevésbé filozófiának tekinteni. A dekonstrukció valójában stratégia, új olvasási gyakorlat, a szöveghez való viszonyulás szigetcsoportja. Vizsgálja a filozófia fogalmi rendszereinek lehetőségének feltételeit, de nem szabad összetéveszteni a tudás lehetőségének transzcendentális feltételeinek keresésével. A dekonstrukció felülvizsgálja és feloldja a kánont a jelentés abszolút tagadásában, de nem javasol alternatív szerves modellt.
