A „vereség” kifejezés magában foglalja a vereséget, vagy a játékban, az üzleti életben, a katonai konfliktusban stb. Nagyon gyakori, hogy ez a szó a katonai szférában hangzik el, mivel amikor az ellenséges hadsereg legyőzéséről beszélünk, arra utal, hogy teljesen legyőzték. Például "Franciaország keserű vereséget szenvedett az Angliával való konfrontációban". Ennek a fogalomnak a leggyakoribb használata azonban a sporttal összefüggésben történik; mivel amikor két sportoló vagy két csapat néz szembe egymással, gyakran előfordul, hogy egyikük nyer, a másik pedig veszít.
Munkahely elvesztése, a házasság kudarca, vállalkozás bezárása stb. Vereségnek tekintik őket. De bármi is nevezzük, ez jelentéktelen, hiszen ami igazán tesz különbséget jelent, ami adott, hogy a szót. Akkor úgy gondolja, hogy a vereség nem kerül ki tudja a javasolt célkitűzések eléréséhez, vagy azért, mert elérhetetlen vagy azért, mert valaki tett jobban, mint te. Mindazonáltal egyszerűen azt lehetne fontolóra venni, hogy amit tapasztalunk, az életnek fel kell készítenie őket, erősebbé alakítva őket, hogy szembenézhessen egy nagyobb célkitűzéssel.
Az a személy, aki soha nem szenvedett vereséget, azért van, mert soha nem harcolt semmit, inkább a kényelem és kényelem körében maradt.
A világ folyamatos mozgásban van, nemcsak a föld, hanem minden, ami benne van, mozog; ami azt jelenti, hogy a vereség nem végleges helyzet, nem mindennek a vége, sem a kezdete.
Nagyon fontos, hogy az emberek azt gondolják, hogy a vereség mindig a későbbi győzelmek előtt nyitja meg kapuit. Hiszen ha minden ember megadta magát , hogy az első hiba, akkor nem lenne az emberi jogok, a demokrácia hiánya, és nem a szólásszabadságot.
Lehet, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan az emberek egy nap szeretnék, de akik legalább megpróbálták, abban reménykednek, hogy van még holnap harcolni újra. Nem rossz a vereségek gyászolása, ez a sebek gyógyulását szolgálja; Ahogy a fizikai sebek végül gyógyulnak, a vereségek olyan tapasztalatokat jelentenek, amelyek olyan tanítást nyújtanak, amelyet mindig meg kell tartani azoknak, akik szenvednek tőle.
