Az elbocsátás a munkáltató egyoldalú döntése a szerzõdés vagy a munkaviszony felmondásáról. Ennek a műveletnek a végrehajtásához a munkáltatónak igazolt indokkal kell rendelkeznie, így az elbocsátást kiváltó okoktól függően három típus különböztethető meg: objektív okokból történő elbocsátás, fegyelmi és csoportos felmondás. Ezen esetek bármelyikében az elbocsátást bíró minősítheti megfelelőnek, elfogadhatatlannak vagy semmisnek, attól függően, hogy az elbocsátás mennyire megfelelő és annak okai mennyire indokoltak.
Másrészről az elbocsátási folyamatnak bizonyos esetekben meg kell felelnie egy sor formai követelménynek, hogy teljes mértékben hatékony legyen. Ezek a formai követelmények az elbocsátás típusától és az egyes vállalatok kollektív szerződésétől függően változhatnak.
Ebben az értelemben az egyik legfontosabb szempont az elbocsátási levél, amelyet kézzel kell kézbesíteni a munkavállalónak, hogy tájékoztassa őt a helyzetről. Objektív felmondás esetén a munkáltatónak 15 napos felmondási határidőt kell betartania. Fegyelmi elbocsátás esetén azonban nem kötelező a munkavállalót előre értesíteni.
Végül az elbocsátási folyamat másik releváns kérdése a végkielégítések. A munkáltatónak kártérítést kell fizetnie a munkavállalónak az elbocsátásért, amelynek összege az elbocsátás típusától és a munkavállaló munkakörülményeitől (például fizetés vagy szolgálati idő) függ. Hasonlóképpen, a munkáltatónak el kell juttatnia a munkavállalónak a bérek, az üdülések és a túlórák megfelelő elszámolását.
A válás folyamatának befejezése után a munkavállaló és a munkáltató megállapodásra juthatnak, vagy bírósághoz fordulhatnak az elbocsátás megoldása és annak eredetének felmérése érdekében.
