A diszlexia a görög "diszlexiából" származik, amely a "dis" előtagból áll, ami azt jelenti, hogy "rossz" "nehezen", plusz a "λέξις" vagy "lexis" szó, amely "beszédet" vagy "dikciót" jelent, és az utótagot. Az "Ia" a "minőségre" utal. A diszlexiát olyan szindrómának írják le, amely megnehezíti az olvasás, a számítás vagy az írás megtanulását és megértését, ami gyakran összefügg a figyelem és a mozgáskoordináció rendellenességeivel. Más szavakkal, a diszlexia a betűk vagy azok halmazának memorizálásának vagy megkülönböztetésének nehézségére, kényelmetlenségére vagy problémájára, a mondatok gyenge felépítésére, a sorrend és a ritmus hiányára vonatkozik, ami többek között megnyilvánul olvasás, valamint írás.
Az International Dyslexia Association vagy angolul a International Dyslexia Association szerint ez a szindróma egy sajátos tanulási nehézség, amelynek eredete neurobiológiai. Az olvasás és az írás elsajátításakor fordul elő, bizonyos nehézségeket nyilvánítva meg az olvasás és az írás folyamatában, a helyesírás mellett, és általában azokban a folyamatokban, amelyek a kommunikációhoz létrehozott szimbólumok dekódolásához kapcsolódnak. A diszlexiával kapcsolatos vizsgálatok többsége azt mutatja, hogy genetikailag terjed, ezért általában egy adott családban több esetben fordul elő diszlexia
A diszlexiában szenvedők megtanulhatják az olvasás és az írás folyamatát, de a számukra megfelelő módszertannal, vagyis a szimbólumok világának megértésének és észlelésének különböző módja szerint. A korai diagnózis kiemelt fontosságú annak érdekében, hogy megelőzzék a sokkal nehezebben kezelhető mellékhatásokat, például a depressziót és a progresszív gátlást, és így képesek legyenek a lehető leghamarabb fellépni ezen emberek tanulási folyamatában.
