Izomterhelésként ismerjük az izomrostok részleges vagy teljes törését, amelyek kisebb-nagyobb mértékben elszakadnak, a sérülést okozó mozgás erőszakosságától függően. A szakadás olyan kicsi lehet, hogy csak mikroszkóppal vagy ultrahanggal diagnosztizálható és látható, vagy olyan súlyos, hogy belső vérzést okoz az izomrostok hatalmas lebomlása miatt.
A sérülés idején az érintett izomrostok visszahúzódnak, és helyet alkotnak a törött végek között. Néha ezen rostok érintettsége mellett környező struktúrák, például kötőszövet (inak) vagy erek is érintettek lehetnek. Az erek bevonása azt mutatja, hogy hematoma van az érintett területen.
Az erőfeszítések és a sport gyakorlása előzetes edzés vagy felkészülés nélkül olyan helyzetbe hozhatja az izmot, amelyben olyan szakasznak van kitéve, amely képes összehúzódni vagy akár el is szakadni.
Az izmok nagyszámú izomrostból állnak, amelyeket külső membrán vesz körül, ezek a rostok fasciculusoknak nevezett csoportokba rendeződnek, végül a fascicusok csoportosulva alkotják az izmot. Ezen szálak mellett az idegek és az erek is átjutnak az izmokon.
Az izomterhelés következménye, hogy az izom megkeményedik, miközben olyan fájdalmak jelentkeznek, amelyek görcsösen fokozódhatnak. Izomfeszültség bemutatása esetén általában az érintetteknek azonnal fel kell függeszteniük a sporttevékenységet. Ha nem, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az izomfeszülés fibrilláris repedéssé vagy súlyosabb sérüléssé válik.
A duzzanat tünetei közé tartozik a mozgási nehézség, a bőr elszíneződése (zúzódások) és a duzzanat. Elsősegélyként duzzanat esetén a szakértők ruhával borított jég alkalmazását javasolják a gyulladás csökkentése érdekében, mindig kerülve a bőrrel való közvetlen érintkezést; a hatás maximalizálásának ideális ideje körülbelül 15 perc, az első nap során egy óra, a másodikhoz képest pedig 3-4 óra időközzel.
Miután az izomfeszülés óta eltelt az első három nap, felváltva melegítést és hideget alkalmazhat a fájdalom kezelésére. Továbbá elengedhetetlen a pihenés és az érintett izom munkájának elkerülése, amikor csak lehetséges. A testtartás szempontjából mindig ajánlott a végtag emelt és mozgásképtelen állapotban tartása. Amint a fájdalom enyhülni kezd, fokozatosan folytatható a normális testaktivitás.
A legsúlyosabb eseteket általában a képtelen végtag elmozdításának képtelensége vagy a sérülésből származó vérzés jellemzi. Ezeknek a rendkívüli helyzeteknek a kezelése érdekében nem ajánlott betartani az otthoni eljárásokat, hanem speciális orvosi segítségért forduljon a sürgősségi szolgálathoz.
