A megnyúlás olyan mozgásra vagy helyzetre vonatkozik, amikor a szerkezet hosszirányban megnövekedett tömege, azaz egy anyagnak, tárgynak vagy elemnek megfelelő, a rendszert érő feszítési folyamat fellép, ez a kifejezés különböző területeken használható.
Az orvostudományban a nyújtás típusa azonosítható a csontszövetben; a csont megnyúlása egy olyan műtéti terápiás módszer, amelyet a veleszületett rendellenességek korrekciójára szánnak, exponenciálisan meghosszabbítva a test egy részét alkotó csontokat, ennek elérése érdekében a "kortikotómiának" nevezett technikát alkalmazzák, amelynek jellemzője, hogy a módosított csontot több részre osztják részek, vagyis megrepesztik a meghosszabbítandó csontot, később egy olyan helyet készítenek, ahol a csontdarabok végei egymástól távol helyezkednek el annak érdekében, hogy az egyes terek között csontszövet képződjön, és ezáltal növekedjen csonthossz.
Egy másik terület, ahol a megnyúlás szót értékelik, a csillagászat, amikor megnyúlásról beszél, a nap és a bolygó közötti távolság növekedésére utal, amely a földről higanynak vagy Vénusznak tekinthető; a megnyúlás a szomszédos bolygó láthatósága alapján azonosítható, ha egy bolygó látható a földről naplemente vagy napnyugta után, megnyúlása keleti, éppen ellenkezőleg, ha a bolygót napkeltekor bizonyítják megnyúlása a nyugati területen történik.
