Ez egy olyan tudáselmélet, amely nagy értéket tulajdonít a valóság érzéki és demonstratív tapasztalatainak. Az olyan szerzők, mint Hume, az ilyen tudáselmélet legnagyobb képviselői, amely szerint a megfigyelhető és ellenőrizhető tapasztalat az igaz tudás kritériuma. Az ismeretelmélet a filozófia mint tudástudomány egyik legfontosabb területe: a tudás elmélete, amely reflektál az igazság elérésének alapvető elveire.
Vagyis valami akkor igaz, ha megfigyelhető és kimutatható. Az episztemológiai empirizmus további képviselői Locke és Berkeley. A racionalizmussal szemben az empirizmus megállapítja, hogy az ötletek a gyakorlati tapasztalatokból indulnak ki, és nem az értelem veleszületett jellegéből, ahogy Descartes megállapította.
Empirizmus elismert filozófiai tanítás, hogy az Angliában kifejlesztett részben a tizenhetedik és a tizennyolcadik században, és amely feltételezi, tapasztalat, mint az egyetlen hiteles forrás a tudás, míg tagadja annak lehetőségét, hogy a spontán ötleteket, vagy a priori gondolat. Csak az érzékeny ismeretek tesznek minket kapcsolatba a valósággal. Az empiristák a természettudományt ideális tudománytípusnak tekintik, mivel megfigyelhető tényeken alapul.
Ehhez a módszerhez tudásunk elve nem az értelemben, hanem a tapasztalatban található meg, mivel a gondolat tartalmának teljes egészében először át kellett mennie az érzékeken.
Nem könnyű megkülönböztetni az empirizmust a szkepticizmustól, mivel határaik közösek. A legigényesebb modern empirikus, David Hume szkeptikus.
"Az empirizmus szempontjából a racionalizmus tézise, miszerint vannak veleszületett eszmék, teljesen pontatlan." Nos, ha ez így lenne, akkor nem lenne ok a tanulásra, és minden ember egyetértene ugyanazokkal az igazságokkal.
