Görög kifejezés, amelynek gyökere "tudást" jelent, amelyet gyakran "tudománynak" fordítanak, és amellyel a görög filozófusok az igaz tudásra hivatkoztak, szemben a látszólagos tudással, ésszerű meggyőződéssel. Platón számára az episztéma valódi tudás, amely csak a megváltoztathatatlan, az igazi valóság, az Eszmék ismerete lehet, szemben a "doxával", a "véleménnyel", az értelmes valóság megismerésével.
Arisztotelész számára azonban az ismeretelmélet a demonstráció révén megszerzett tudás lenne.
Platón szerint az igazság abban az ötletvilágban rejlik, amely az értelmes világ mintája. Az anyagi környezet látszólagos, változó, romolható és zavaros. Ezt az értelmes világot a doxa, vagy ami ugyanaz a vélemény, ismeri. Nagyon fontos különbség van azonban a vélemény és a doxa között. Platón kockázatnak tartja, hogy a doxából nyilvánvaló általános következtetéseket vonjon le.
Az ismeretelmélet az ókori Görögországból ered, és felemelkedése a XVII. Században kezdődött, és a filozófiai reflexió központjává vált. Az európai filozófia az ismeretelméletet az általános tudás elméleteként, az angol hagyományt pedig a tudomány filozófiájaként határozza meg. A tény, Arisztotelész rámutatott, hogy a tudomány, amelynek célja az, hogy tudja a dolgokat a saját lényegét és azok okait. Nyilvánvaló, hogy az ismeretelmélet olyan tudáskészlet, amelynek a tudomány a tanulmány tárgya, amikor az emberi tudás természetére, felépítésére és korlátaira utal.
Figyelembe kell venni, hogy az utóbbi évtizedekben a tudományos diskurzusok sokfélesége jelent meg az ismeretelméleti álláspontok sokasága és az új kutatási perspektívák alapján, amelyeket a paradigma kifejezés magában foglal. Itt fontos megemlíteni Thomas Kuhnt, hogy könyvében a tudományos forradalmak szerkezete a kifejezést munkamódszerként és a valósággal kapcsolatos kérdések típusaként említi, amelyek problémamodelleket és megoldásokat kínálnak a tudományos közösség számára.
