A skolasztika egy filozófián és teológián alapuló iskolát képvisel, amelyet a görög-latin filozófia megpróbált felhasználni a kereszténység vallási kinyilatkoztatásának jobb megértésére. Ez a doktrína uralkodott a székesegyházi iskolákban a 11. és a 15. század között. Képzése azonban nem volt túl heterogén, mivel a görög-latin áramlatok örvendetes mellett arab és zsidó tanokat is átvett.
A skolasztikus filozófia virágkorát az egész középkor legfontosabb bölcsének: Aquinói Szent Tamásnak a munkája követte. Ez a filozófus volt a skolasztika leghűségesebb képviselője, és (Arisztotelészt követve) létrehozta az egységet a tudás és a hit között, jelezve a két utat, amely Istenhez vezet: a hit és a kinyilatkoztatás, valamint az ész és a megfigyelés útját. az érzékekkel alakult ki; nagyon hasonlít a tudomány jelenlegi nézőpontjához.
Filozófiailag a skolasztika három szakaszban fejlődött:
Az első szakasz az értelem és a hit kezdeti azonosítására összpontosít, mivel a hívők számára Isten mindkét típusú tudás forrását képviseli, és az igazság egyik fő jellemzője volt, így Isten nem tudta cáfolja mindkét irányt. És ha véletlenül volt a konfliktus, a hit az, ami felett kell állnia oka; ahogy a teológia is érvényesül a filozófián.
A második szakaszban a gondolkodás továbbra is fennáll, hogy az értelemnek és a hitnek csak egy közös területe van.
A harmadik szakasz a 13. század végén és a 15. század elején játszódik, itt nagyobb volt az értelem és a hit elkülönítése.
Ami a skolasztika, az emberiség jött létre a képet, és Isten hasonlatosságára és jellemzői ugyanolyan fontos, mint az ész és akarat. Fontos megemlíteni azt is, hogy a skolasztika kijelentette, hogy a gondolatoknak engedelmeskedniük kell a tekintély elveinek, ez azt jelenti, hogy érvelésüket a tekintélynek kell alárendelni, eltávolodva a tudományos és empirikus módszertől. Ezért gondolják, hogy a skolasztika merev rendszerben alakult ki.
A 19. század folyamán azonban a skolasztika kissé megújultabbnak tűnt, és az úgynevezett újskolasztika próbálta átértékelni egy gazdag, de kissé elfeledett teológiai és filozófiai hagyomány tartalmát. A neo-skolasztika neotomizmusként is azonosítható, mivel ez a megújulás elősegítette a nagy filozófus, Aquinói Tamás által a filozófia és a teológia vonatkozásában végzett tanulmányok mélységét és frissítését.
