Régen az ezoterikus ismeretek megszerzése azt jelentette, hogy beavatták a misztikus művészetekbe, a normális emberek számára ismeretlen titkokat megtanulták. Most, amikor egy témát ezoterikusnak hívnak, általában valami nem annyira misztikus, de nehezen behatolható: a pénzügyi könyvelés ezoterikusnak tűnhet azok számára, akik könnyen elkábulnak adó-űrlapjuk kitöltésével.
Az ezoterika, más néven nyugati titokzatos hagyomány, a nyugati társadalomban kialakult, lazán kapcsolódó gondolatok és mozgalmak széles skálájának tudományos fogalma. Nagyban különböznek mind az ortodox zsidó-keresztény vallástól, mind a felvilágosult racionalizmustól. A transzdiszciplináris területén, ezotéria áthatotta különböző formái a nyugati filozófia, vallás, áltudomány, művészet, az irodalom és a zene, hogy továbbra is befolyásolja a szellemi gondolatok és a népi kultúra.
Az a gondolat, hogy a nyugati hagyományok és filozófiák széles skáláját be kell sorolni az Európában a 17. század végén kifejlesztett rubrika alá, amelyet ma "ezoterikának" nevezünk. Különböző tudósok vitatták a nyugati ezoterika pontos meghatározását, számos különféle lehetőséggel. Egy modelltudós bizonyos ezoterikus gondolkodási iskolákból átveszi az "ezoterika" definícióját, és az "ezoterikát" perennialista okkult belső hagyományként kezeli. A második perspektíva az ezoterikát olyan kategóriának tekinti, amely olyan világnézeteket ölel fel, amelyek a növekvő elkeserítéssel szemben egy "elvarázsolt" világképet igyekeznek átfogni. Harmaduk a nyugati ezoterikát olyan kategóriának tekinti, amely magában foglalja a nyugati kultúra összes „elutasított tudását”, amelyet sem a tudományos intézmény, sem az ortodox vallási hatóságok nem fogadnak el.
A legkorábbi hagyományok, amelyeket később a nyugati ezotéria formáiként elemeznének, a késő ókorban jelentek meg a Földközi-tenger keleti részén, ahol a hermetizmus, a gnoszticizmus és a neoplatonizmus elkülönült gondolkodási iskolaként fejlődött ki, mint ami a kereszténység mainstreamjévé vált. A reneszánsz Európában megnőtt az érdeklődés ezen ősi elképzelések iránt, különféle értelmiségiek megpróbálták a "pogány" filozófiákat Kabbalával és a keresztény filozófiával ötvözni, ami olyan ezoterikus mozgalmak megjelenéséhez vezetett, mint a keresztény teozófia. A tizenhetedik században olyan kezdeményező társadalmak alakultak ki, amelyek olyan ezoterikus tudást vallottak, mint a rózsakeresztességés a szabadkőművesség, míg a felvilágosodás kora a 18. században az ezoterikus gondolkodás új formáinak kialakulásához vezetett.
