Jogi téren hamis tanúvallomásnak nevezik azt a helyzetet, amelyben az eskü alatt vallomásra kényszerített egyén teljesen hamis állításokat tart fenn, és ez veszélyezteti a zsűri által meghozandó végső döntés irányát. Ezt általában bűncselekménynek tekintik, mert sérti az Igazságszolgáltatás érdekeit; a büntetés azonban az egyes országok büntető törvénykönyvétől függően változhat. Egyes nemzeteknél meg kell jegyezni, hogy a más nem állami szerveknek tett nyilatkozatok szintén hamis tanúságnak minősülnek. A valláson belül a hamis tanúvallomást tekintik egyszerű ténynek hazugságok vagy történetek kitalálása és igazként való bemutatása.
A hamis tanúvallomás értelmezése a törvények hatásaitól függően változhat. Latinas eközben a hamis tanúvallomást az igazság megváltoztatásaként emlegeti. Az angolszász és a germán törvényekben ezt olyan folyamatként jellemzik, amelyben megsértik az igazság elmondására tett esküt, amelyet hamis tanúzásnak neveznek. Ha az a személy, akit ezekkel a vádakkal vádolnak, különösen akkor, ha olyan ügyről van szó, amelyben elrejtik az igaz tényeket, akkor azzal is vádolható, hogy bűntársak, elfedték a folyamatot megindító bűnöző kalandjait.
A vallásban az Isten által elrendelt 10 parancs egyikében tilos a hamis tanúságtétel. Ez azt mondja: "nem mondhat hamis tanúvallomást vagy hazugságot", ami számos olyan helyzetre vonatkozik, amelyekben egy hétköznapi ember elmerülhet.
