Etimológiailag a fantázia szó a latin Phantasia-ból származik, amely viszont a görögből származik. Etimológiája Phantasostól származik, aki az álom fia vagy szolgája volt. A fantázia olyan kifejezés, amelyet a pszichológiában az emberi elmében létrehozott képzeletbeli tényre utalnak, és amely ellenkező valóság ellensúlyozására szolgál.
A fantázia az a mód, ahogyan az ember kifejezheti kívánságait, félelmeit, céljait, sőt erkölcstelenségeit is. Ez az illúzió olyan körülmények megteremtését teszi lehetővé mentális szinten, amelyek a valós életben előfordulhatnak vagy nem. Például az alany el tudja képzelni a terepre tett utat, és ezt meg lehet tenni, de ha éppen ellenkezőleg, azt képzeli, hogy kutyája beszélhet vele, ebben az esetben valami lehetetlen lenne. Másrészt az ember gyakran öntudatosnak érzi bizonyos dolgok elvégzését, amelyet a társadalom erkölcsi normái motiválnak, ezért a fantáziához mint menekülési útvonalhoz folyamodik.
Vannak olyan személyek, akik eredményesen használják fantáziálási képességüket, ez a művészetben fejleszthető, többek között festészet, szobrászat vagy irodalom révén, különféle történetek írásával, sajátos jellemzőkkel rendelkező karakterek létrehozásával, mindent, amit a képzelet adhat. Mivel a képzelet és a fantázia két, szorosan összefüggő kifejezés, mivel ezek képviselik az ember kognitív képességét, amely lehetővé teszi számára, hogy képeket teremtsen a fejében a múltbeli eseményekről és tapasztalatokról.
A mindennapi életben egyesek hajlamosak a fantáziát a nemhez és az erotikához társítani, mint olyan ötleteket, amelyeket az ember nem elégít ki. A fantázia azonban különböző típusú valóságokban fordulhat elő, például fantázia a kiváló munkáról, egy hatalmas házról, amelyen minden luxus megtalálható.
Minden ember képes fantáziálni (felnőttek, gyermekek, idősek), de kétségtelenül azok, akik a legtöbbet csinálják, gyermekek, hatalmas képességekkel rendelkeznek fantasztikus történetek létrehozására, sőt elképzelhető, hogy vannak olyan barátaik, akiket csak ők láthatnak Kétségtelen, hogy a gyerekek a fantázia királyai, mindig olyan történeteket mesélnek, ahol a fantasztikum mindenkor jelen van, a történelemben, annak karaktereiben stb.