Tudomány

Mi a sejtrost? »Meghatározása és jelentése

Anonim

A sejtrostok vagy -szálak a hosszúkás struktúrák egy csoportja, amelynek zsinórja vagy szalagjai vannak, amelyek felelősek a sejtes citoszkeleton kialakulásáért. A citoszkeleton az eukarióta sejtek egyedülálló szerkezete, háromdimenziós formában ismert kompozícióként, amely eleget tesz egy izom vagy egy csontváz funkciójának, lehetővé téve az azt alkotó további struktúrák mozgását vagy stabilitását, mint pl. a citoszkeletont több sejtrost konjugálásának köszönhetően állítják elő, amelyekre jellemző, hogy fehérjék, szénhidrátok vagy lipidek polimerei. A citoszkeleton konjugáló rostjai: mikrofilamentumok, köztes szálak és mikrotubulusok.

A mikroszálak finom szálak vagy szálak, amelyek átmérője megközelítőleg 3-6 mm, nagy százalékban nagy kontraktilis kapacitású fehérjéből állnak, amelyet aktinnak neveznek (az izomrostokban található), az aktin az a fehérje, amely megtalálható a sejt citoplazmájában nagyobb mennyiségű. Ennek a fehérjének az izomsejtekben található miozinnal való egyesülése felelős ezeknek a terjedelmes tömegeknek az összehúzódásáért; általános sejtek esetében az aktin mikrofilamentumok megfelelnek a mozgások végrehajtását magában foglaló különféle mechanizmusoknak, például a sejtek mozgásának vagy összehúzódásának és a citokinézisnek (a citoplazma megosztása).

A citoszkeleton másik fontos sejtrostja a mikrotubulusok, ezeket azért hívják, mert cső alakúak, körülbelül 21–25 mm átmérőjűek, ezek egy speciális tubulin nevű fehérjéből állnak, és fő funkciójuk az, hogy a végleges sejtalak konjugációja, valamint a citoplazma egyes organelláinak elhelyezkedése részt vesz a sejtosztódásban, mivel ezek alkotják az achromatikus orsót, ez az izzószál lehetővé teszi a kromoszómák megosztását a mitózis és a meiózis folyamataiban.

Végül vannak köztes szálak, ezek a legkisebbek a citoplazmában, körülbelül 10 nm átmérőjű sorok, és felelősek a sejtfeszültség létrehozásáért, amely tulajdonság a sejtosztódási folyamatban gátolt, ezért ezek a szálak a legkevésbé fontos azok közül, amelyek konjugálódnak a citoszkeletonhoz.