A keleti filozófiát különböző filozófiai és vallási áramlatok integrálják, amelyek Dél- és Kelet-Ázsia Ázsiából származnak. Ez egy filozófia, amely a Nagy Sándor által végrehajtott inváziókból terjedt el, mivel a hellenisztikus korszakban a görög és a keleti kultúra elemei egyesültek.
A kínai vallás elősegítette az általuk kialakított filozófia fejlődését. Ez egy filozófia védte azt a tényt, hogy a természet jelenségei voltak a válasz az emberi lények által elkövetett bűnökre. A létrejött filozófia azonban cáfolja ezeket az elképzeléseket, mivel azok nem megfelelőek, mivel nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az ember igazságos életet éljen. Az olyan filozófusok, mint Lao Tzu, Konfuciusz és később Buddha, ellenezték ezeket a babonával teli hiedelmeket, és inkább az élés és az életben hagyás bölcsessége felé hajlottak.
A keleti filozófiák e kérdését illetően némi vita alakult ki a keleti gondolkodás egyes áramlatait "vallásnak" nevező kérdésről. De hé, a vita valójában egy szemantikai és egybevágó problémán alapszik a "vallás" kifejezés használatában bizonyos iskolákban, például a buddhizmusban. A buddhista iskola nem fogadja el, hogy amit gyakorolnak, vallásnak minősül, hanem hogy filozófia.
A keleti filozófia fő képviselői a következők voltak:
- Lao Tzu: filozófiája az ember útján alapszik. Lao Tzu azzal érvel, hogy a bölcsesség erény és az univerzummal való összhang révén érhető el, amely befolyásolja az ember boldogságát.
- Konfuciusz: filozófiája az emberekre és azok kapcsolataira összpontosít. A konfucianizmus a hivatalos szertartásokat hangsúlyozza az élet minden területén. Például a főnök és alkalmazottja, férje és felesége, apa és fia stb. Közötti kapcsolatok esete. Mindezen kapcsolatokban a hűség, a tisztelet és a jóindulat hozzáállását kell megmutatni a felettestől a beosztottig és fordítva.
- Buddhizmus: a buddhizmust kezelő filozófia fő célt követ, és az önismeret elérése. A buddhizmus elfogadja a saját Isten létezését minden emberben, és hogy csak akkor ismerheti meg önmagát, ha önmagát ismeri.
