A hideg front a hidegebb légtömeg vezető széle, helyettesíti a talajszinten lévő, meglehetősen éles, alacsony nyomású felszíni csatornában található melegebb légtömeget. Extratropikus ciklon következtében jön létre, a hideg levegő behatolási mintázatának élén, amelyet a ciklon száraz szállítószalagjának keringésének is neveznek. A határon túli hőmérséklet-változás meghaladhatja a 30 ° C-ot (54 ° F).
Ha elegendő a páratartalom, esni lehet a határ mentén. Ha a határ mentén jelentős instabilitás tapasztalható, akkor a frontális zóna mentén keskeny viharvonal alakulhat ki. Ha az instabilitás kisebb, akkor széles esőpajzs mozoghat a front mögött, növelve a hőmérséklet-különbséget a határon. A hideg frontok a legerősebbek az őszi és a tavaszi átmeneti szezonban, a leggyengébbek a nyár folyamán. Amikor egy hidegfront eléri az előző melegfrontot, a határnak ezt a részét elzárt frontnak nevezzük.
Hidegebb, sűrűbb légrepedések melegebb, kevésbé sűrű levegő alatt emelkednek. Ez a felfelé irányuló mozgás alacsonyabb nyomást okoz a hidegfront mentén, és elegendő nedvesség esetén záporok és zivatarok keskeny vonalát képezheti. Az időjárási térképeken a hideg homlokfelület helyzetét kék háromszög / csúcs (pont) jel jelölia menetirány felé mutatva. A hidegfront helye a hőmérséklet-csökkenés elülső szélén helyezkedik el, amely izotermanalízis során az izoterm gradiens vezető éleként jelenik meg, és jellemzően egy éles felszíni csatornán belül van. A hideg frontok gyorsabban mozognak, mint a melegek, és hirtelenebb változásokat okozhatnak az időjárásban. Mivel a hideg levegő sűrűbb, mint a meleg, gyorsan felváltja a határt megelőző meleg levegőt.
Az északi féltekén a hidegfront általában az óramutató járásával megegyező irányú délnyugat-északnyugati szélváltozást okoz, amelyet fordulatnak is neveznek, a déli féltekén pedig északnyugati és délnyugati irányban változik (az óramutató járásával ellentétes irányba, hátra).
