GIS-nek (Geographic Information System) hívják azokat a számítógépes programokat, amelyek egy adott térbeli hely adatainak összekapcsolására szolgálnak, lehetővé téve a felhasználó számára, hogy konzultáljon, interakciót folytasson, manipuláljon és módosítson a bemutatott modellen. Ez olyan elemek egyesítésével érhető el, mint a hardver és a szoftver, a virtuálisan képviselni kívánt hely jellemzői mellett. Ezt az innovatív technológiát általában tudományos szempontból szigorú kutatásokhoz, a természeti katasztrófák megelőzéséhez és tervezéséhez, régészeti feltárásokhoz és várostervezéshez, valamint térképészethez, szociológiához és történeti földrajzhoz használják.
Körülbelül 15 000 évvel ezelőtt, a Franciaországban található Lascaux-barlangokban a cro-magnoni férfi volt felelős az általuk vadászott állatok képviseletéért, sorokba helyezve őket, amelyek hasonlítottak ezen állatok vonulási útvonalaira. John Snow orvos, angol orvos, 1854-ben a londoni Soho körzetben a térképen feltérképezte a kolerás esetek előfordulását, és ezzel elindította az epidemiológia útját, valamint hozzájárult a primitív földrajzi módszerhez, amely felelős a összesíteni valamilyen módon összefüggő földrajzi jelenségeket. A 20. század elején megtervezték a fotolitográfiát, amely a térképeket rétegekre választja szét; később, 1962-ben Kanadában tesztelték a CGIS-t (Kanadai Földrajzi Információs Rendszer), amely lehetővé tette a kormány számára, hogy a kanadai szárazföldi jegyzék által összegyűjtött adatok alapján értékelje az üdülőtereket és a mezők szerint elhelyezkedő területeket.
Jelenleg ezek az információelemző rendszerek jelentősen fejlődtek. Ezt bizonyítják az ismeretlenek, amelyeket a konkrét tér jellemzői és sajátos helyzete tekintetében meg tud oldani, felhasználva: elhelyezkedést, állapotot, trendet, útvonalakat, irányelveket és modellek generálását.
