A Hamsa kifejezés arab eredetű és jelentése "öt", utalva a kéz 5 ujjára. Ez különféle keleti doktrínákban van jelen, például a judaizmusban, az iszlámban és a buddhizmusban, mindegyiknek megvan a maga jelentése. A hamsát "Miriam kezének" is nevezik, különösen a zsidó kultúrában, és a muszlimok "Fatima kezének", míg a buddhizmusban "Abhaya Mudra" -nak hívják. Ezt a szimbólumot általában az ékszer- és kárpitiparban használják. Szimbolikája a védelem, és főleg zsidók, keresztények és muzulmánok használják védekezésként a gonosz szem ellen.
A hamsa önmagában amulettként kerül elfogadásra a gonosz szem vagy bármilyen szerencsétlenség védelme érdekében. A "hamsa kéz" szimbólumát az jellemzi, hogy szimmetrikus jobb kezét öt ujjal ábrázolja: középen a középső, a gyűrűsujj és a mutatóujj mindkét oldalon, kissé rövidebb, mint a szív és egyenlő egymással, végül a végén két hasonló méretű hüvelykujj van, amelyek mind a kéz kifelé görbülnek.
A hamsán belül más szimbólumok is megtalálhatók, például szemek, Dávid csillagai, halak és mások, annak erejének megerősítése céljából, meg kell jegyezni, hogy nagyszámú reprezentációval rendelkezik. Erre példa, amikor az ujjak együtt vannak ábrázolva. Az emberek számára a hamsa egy amulett, amelyet jó szerencsére használnak, elválasztott ujjak esetén a negatív energiák elhárítására szolgál.
Amulettként a karthágóiak i. E. 820 óta viselték a hamsát, míg az afrikai kontinens északi régiójában Tanit istennő tulajdonságával társult; később a berberekkel és a maghrebiekkel történt.
Ilyen eseményeket követően a zsidó és az arab kultúra önálló motívumként fogadta el. Úgy gondolják, hogy ezekbe a kultúrákba beépült, mint Isten kezeként ismert motívum megidézése, amelynek eredete az anikonizmushoz kapcsolódik.
