A hellenizmus a történelem egy olyan szakasza volt, ahol a kulturális kérdésekben fontos fejlõdés zajlott le a görögök számára a Földközi-tenger egész területén, különösen az Ibériai-félszigettõl keletre. Ez az időszak Nagy Sándor halálától Kleopátra haláláig tart.
A feljegyzések szerint Nagy Sándor a civilizáció teljes történelmének egyik legragyogóbb hódítója, politikai ügyintézője és ügyes katonája volt. Birodalmának elterjedése az ókori Görögországban, Athénban, a Közel-Keleten és Indiában az egyik legnagyobb sikere volt.
Ezzel a terjeszkedéssel Nagy Sándor nemcsak háborút és elhagyatottságot vezetett, hanem a hellenikus (görög) kultúrát is továbbította az összes meghódított területre, ráadásul az is jellemző volt, hogy beépítette az összes meghódított kultúra elemeit, ahogyan ez a kultúra esetében történt Perzsa (amelybe Sándor szerelmes volt) a görög kulturális elemekkel.
A hellén kultúra arra törekedett, hogy kihasználja az egyes meghódított kultúrákban található összes értéket, és magában foglalja sajátosságait, például a racionalizmust és a nyílt politikai szerveződést.
Fontos megjegyezni, hogy számos nagyváros, mint például az egyiptomi Alexandria, a hellenisztikus időszak alatt fontos kulturális központokká alakult át, alkalmazkodva a jelentős értékű tudományos, vallási, filozófiai és irodalmi ismeretekhez. Még abban az időszakban is, amikor a Római Birodalom gyakorolta uralmát, a hellén kultúra folyamatosan változott, az emberiség sok évszázadon át tartó formálódásának elve alapján.
Végül a következő jellemzők azonosíthatók, amelyek általánosságban meghatározzák, hogy mit jelent a hellenizmus az ember számára:
- A görög kultúra az írásnak köszönhetően bővülni tudott.
- Számos város jelentős kulturális jelentőséggel bír, mint például Syracuse, Rodosz, Alexandria és Róma.
- A filozófiai iskolák érdeklődést mutattak az ember boldogságának elősegítése iránt, konkrét életmódot javasolva.
- A természettudományok fejlődni kezdtek, például földrajz, orvostudomány, matematika stb.