A vérrel táplálkozók táplálkozási módszere. A legtöbb esetben az ektoparazitizmus és az endoparazitizmus egyik formáját képviseli például a galandférgekben. A legszembetűnőbb vérszívási esetek között vannak a szúnyogok, amelyek közül csak nőstények vérszívók; kullancsok, bolhák, tetvek, néhány denevér (Desmodontinae alcsalád), amelyeket vámpírnak vagy piócának hívnak.
A vér mint szövet kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek bizonyos fajok számára megfelelő táplálékformává teszik. Vegye figyelembe, hogy a vér tulajdonságai elvesznek, amikor az állat meghal, ezért a vérszívó állatok élő állatok vérével táplálkoznak. Ez a sajátosság nagyon egyedi, mert az állat megtámadta egy másik vérszívó állatot el nem hal, különben a vér nem szolgálhat egy élelmiszer forrás.
Noha a vérszívó állatok fajai különböznek, mindegyikük morfológiai jellemzői hasonlóak: erőteljes orális eszköz az áldozatok bőrének átszúrásához, egy szekréciós rendszer, amely lehetővé teszi zsákmányuk vére alvadását, és egy nagyon pontos szaglási rendszer, amely megkönnyíti a vér kimutatása más állatokban.
A hemofágia a parazitizmus egyik formájának tekinthető, és meg kell jegyezni, hogy csak a nőstények vérrel táplálkoznak, mivel vérükre van szükségük ahhoz, hogy fehérjék tartsák fenn fajukat.
Néhány véralvadásgátló gyógyszert egyes hematofág fajok, különösen piócák vegyi anyagainak ismeretéből származtak.
A hemofágia nem egyszerűen az állatvilág kíváncsisága, hanem azért is releváns, mert kockázatot jelent az emberi egészségre. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a vérszívó állatok gyakran okoznak bizonyos fertőző betegségeket (orvosilag betegségvektornak tekintik őket).
Számos fertőző betegség kapcsolódik ezekhez a véret tápláló állatokhoz: veszettség, malária, Lyme- kór, Chagas-kór vagy dengue. Az egyik vérszívó szúnyog, amely fertőző folyamatot kiválthat, az Aedes Aegypti, amely a dengue vírus, a sárgaláz vagy a malária és a Zika-láz hordozója.
