A vallási szférában az eretnekség egy olyan tant jelent, amely közvetlenül ellentmond egy már kialakult hiedelemnek. Etimológiailag ez a szó a görög "hairesis" -ből származik, ami "hibát, eltérést" jelent. Ha van olyan kritérium, amelyet a vallási hatóságok nem látnak jól, akkor konfrontációs helyzet állhat elő, amelynek vége a hit kérdéseiben egyesítő kötelék végleges megszakadásával járna.
Ezért az eretnekséget úgy tekintik, mint egy vallási tan által kifejezett mindentől való eltérést, és ez a vallási társadalom megosztottságához vezethet. Ha ellentmondás van abban, ahogy két vagy több csoport megérti a létezés igazságát, akkor ott keletkezik az eretnekség.
Az apostolok korától kezdve bőven léteztek eretnekségek: akik kételkedtek Mária szüzességében, akik cáfolták Jézus isteniségét, mások emberségét, és akik összevonták a keresztény elveket más hiedelmekkel stb. Az eretnekségek sokszor maguktól az elégedetlen keresztényektől származnak, mások pedig a pogányoktól.
Fontos megjegyezni, hogy az eretnekség leküzdéséért felelős első inkvizíciót Gergely pápa alapította. Másrészt a kánonjogi törvénykönyvben előírják, hogy eretnek minden olyan személy, aki a keresztség megkapása után, miközben továbbra is fenntartja keresztény nevét, ellentmond az isteni hit igazságainak.
Néhány olyan tantétel, amelyet a katolikus egyház eretnekségnek tekint:
Gnoszticizmus: szerint ez a tanítás, akik kezdeni a rendszer nem menti a hit által, vagy az áldozatot Jézus Krisztus, de hála, gnózis, vagy a belső ismerete isteni, ez a tudás felette áll az a hit.
Docetizmus: Ez a tan megerősíti, hogy Krisztus nem szenvedte el a keresztre feszítést. Mivel a teste nem volt valós, így megtagadta Jézus emberségét.
Abecedarianos: megerősítették, hogy ahhoz, hogy üdvözülhessenek, az embereknek nem kell tudniuk, hogyan kell írni vagy olvasni.
Adoptionizmus: megvédte azt a meggyőződést, hogy Jézus emberi lény, aki Isten örökbefogadásának köszönhetően isteni lény lett.
