Az impresszionizmus a 19. században született művészeti forma, amely a festészethez kapcsolódik, mivel azok, akik használták, kissé merészek voltak, mivel amit elmondtak, nem az volt, ami valójában, hanem az a benyomás, amelyet a fény az a tárgy, amelyet az impresszionisták megörökítettek műveikben.
Franciaország úgyszólván a bölcső volt, amely kifejlesztette ezt a művészetet, amely később egész Európában elterjedt. A fény a fő főszereplő, eltekintve az ábrázolt tárgyak azonosságától. A művészi irányzat másik jellemzője az alapszínek használata, amelyeket keverés nélkül használtak, legkevésbé a sötét színeket használták.
Az impresszionista festők anélkül végezték munkájukat, hogy elrejtették volna az elkészített ecsetvonások mindegyikét, és ezáltal minden egységes volt. Különböző nevek jártak ezen művészeti típus körül, amelyek közül kiemelkedik többek között Edgar Degas, Pierre-Auguste Renoir. Bár mindegyik más-más érintést adott, de mindig az impresszionizmus jellemzői között volt.
Van impresszionista zene is, amely Franciaországban kezdődött a 19. század végén. Ebben a műfajban sok fontos zenész volt, például Maurice Ravel, Claude Debussy. Az impresszionista zene hét skálával számolt, de ezek a zenei barokk megszületésével eltűntek.
Ennek a műfajnak a zeneszerzői megpróbálták megtörni a társadalom vele kapcsolatos stigmáit, ezért spontaneitással és a természet hangjaival díszítették.
